Veszíteni tudni kell, főképp, ha Magyarország-szerte mindenki jó előre tudta, az idei parlamenti választásokat a Fidesz–KDNP nyeri. Kétséges csak a kétharmad megszerzése. A szocialisták meglepett dühét az eredményhirdetés után szinte nem is érti az ember.
Elnökük, Mesterházy Attila képes volt azt állítani, hogy az ország nem szabad, mivel a Fidesz folyamatosan visszaélt a kétharmados felhatalmazásával, és letérítette Magyarországot a demokrácia útjáról; Gyurcsány szerint Orbán keleti szeleket várva egyre messzebbre viszi az országot a Nyugattól. A semmiből újra előkotort liberális Fodor Gábor azt üzente szavazóinak: ne csüggedjenek! Bajnai Gordon miközben súlyos kudarcról és csalódásról beszélt, csendesen azon sírdogált, hogy „manipulált, aljas” választási rendszerrel szerezte meg a Fidesz a győzelmet. Mely törvényt, ne feledjük: akkoriban minden párt megszavazott. A Fidesz–KDNP-t jobbról leváltani igyekvő Vona Gábor is tele csalódással, hisz ama terve, hogy legyűri Orbán Viktort, rosszabb esetben Jobbikja az ország második legnépszerűbb pártja lesz, szertefoszlott, de hát mit várt, mikor még saját szülővárosában és egyéni választókörzetében sem sikerült győznie? Nőtt ellenben a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest két százalékot, elhalászva a kormányváltók orra elől a protest-szavazatok jelenős részét. Mégis kénytelen lesz újabb négy esztendeig 23 képviselőjével egyetemben a parlamentben kisebbségből vitézkedni. Fájdalmas lehet az is számára, hogy az Erdélyben folytatott kampányuk dacára az innen érkezett szavazatok elenyészőek, a voksok 95,37 százalékát ugyanis a Fidesz–KDNP szerezte meg.
Választási csalást vagy a törvény elvtelenségével kapcsolatos vádakat általában önigazolásként fogalmaznak meg a vesztesek. Így van ez most is, nem akarják észrevenni, hogy valójában már az erőtlen, szertebeszélő kampány alatt alulmaradtak. Ráadásul Orbán Viktor ellen irányuló gyűlöletükben képteleneknek bizonyultak valamelyest is vonzó, életképes választási program kidolgozására. Az úgynevezett „kormányváltók” a le Orbánnal és a Fidesszel monoton ismételgetésén kívül alig mondtak mást, és megeshet, észre sem vették: negatív kampányuk több ellenérzést szült, mint szavazatot.
Egy szó mint száz, Orbán Viktort harmadszor választották meg szabad választásokon Magyarország miniszterelnökének, s másodszor kétharmados támogatottságot is kapott. Nem kis teljesítmény egy ötvenesztendős politikustól. És úgy tetszik, az anyaországi politikai színtéren egyelőre nincs vetélytársa.