A régi és az új indóházunk

2014. április 9., szerda, Nemzet-nemzetiség

Éles mozdonyfütty szaggatja a megkésett tavasz ködös délutánját. Társas gépkocsik érkeznek zsúfoltan, térülve-sirülve. Mindig valahova igyekvő, sietős emberek ugranak ki belőlük, hogy másodpercek múlva topogva állják a sort vonatjegyért.

Ideges kapkodással figyelik órájukon a rohanó perceket. Vonatok érkeznek. Csomagok, emberek terhétől szabadulnak, majd újabbakat fogadnak magukba az örökmozgó kocsik. Az egymással sosem találkozó párhuzamos sínek hátán eltűnik az állomás mindig siető-igyekvő gyermeke, a vonat. Egykedvűen sodródom az alkalmi utasok, ingázók tarka tömegében. Az állomás a második otthonuk, állapítom meg csak úgy, magamnak. Várótermeiben szunyókáló öregek, témákból soha ki nem fogyó diáklányok, gyermekükre lopva pillantó, kézimunkázó falusi menyecskék – mind­annyian a maguk gondjaival, unaloműzőivel várják a hazafelé szállító járatot... Az állomásközeli, azóta ledózerolt Gerlék utcács­kában lakó, alig fél éve szentgyörgyi munkás impressziói anno 1973, Szent György hava hét­köznap­jairól.
A múlt év decembere első napjaitól ,,leskelődöm” vonatállomásunk hivatalos átadását várva, mert már akkor hét hónapos késésben voltak a nyugodtságukról elhíresült, házat, utat, vasutat építő hazai szakmunkásaink. Feltételezem, hogy a közel három évig korszerűsített indóházunk megrendelői és építői szégyenükben nem hívták meg városunk és megyénk képviselőit a hivatalos átadásra, mert akad még csinosítani-, javítanivaló kívül, belül is! Az épület északi felében szombaton megnyílt kávézóban tucatnál több fiatal biztosan avatóünnepséget tartott latinos jókedvében. A csak román feliratok láttán megkérdeztem az előzékeny fiatal pincért, beszél-e magyarul, mosolyogva felelte, egy kicsit... Benézve a resti mellékhelyiségébe is, rám meredő, fura tekintetektől kísérve búcsúztam a házigazdától, megígérve, hogy utaztomban rokont, vendéget várva még meglátogatom az ízlésesen berendezett, kis italkimérős kávézót.
Vegyes benyomástól hazakísérve még átlépek a bezárt vendéglő falára ,,száműzött” Baross Gábor-domborműhöz, fejet hajtva a közlekedésügy és a vasútépítés egykori minisztere előtt. Bocsánatot kérve tőle az erdélyi magyarság nevében is, amiért – mint a szentgyörgyi vasútvonal és állomás átadásának százéves jubileumi ünnepsén –, ezúttal sem engedték meg neki, hogy a székely vasúthálózat elsőnek megépített, mára korszerűsített indóháza valamely frissen meszelt termében emlékeztessen román, magyar, német és más nemzetiségű utazót egyaránt.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 505
szavazógép
2014-04-09: Nemzet-nemzetiség - Pálmai Tamás:

Úgy legyen (Békési levelek)

Nem tudom, más hogy van vele, nekem nagyon gyorsan eltelt a kampányidőszak. Talán nem a szokott szférákban zajlottak az események, talán – az olykor alpári „összefogás-elszólások” ellenére – csendesebb volt idén a küzdelem.
2014-04-09: Közélet - :

Egyelőre csak ­nyilatkozat szintjén (Adómentesítés és ­járulékcsökkentés)

A képviselőház tegnap 288 igen szavazattal elfogadott egy, az üzleti szféra számára vonzó beruházási légkör kialakítását támogató nyilatkozatot, amely kimondja, hogy a törvényhozás pártolja néhány intézkedés elfogadását, mint például a visszaforgatott nyereség adómentesítése, az alkalmazók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások öt százalékkal való csökkentése, és ezek 2014. július elsejétől lépjenek érvénybe.