Ott sokkal jobb az árnyékból okos tanácsokat osztogatni, mint kormányozni. Băsescu csak egyszer tévedett, amikor azt gondolta, nem elég neki elnökösködnie, a miniszterelnökösködést is megkísérelte, és ő maga jelentett be megszorító gazdasági intézkedéseket, mint például a köztisztviselők fizetésének huszonöt százalékos csökkentését. Akkor esett népszerűsége a béka és a romániai életszintvonal szintje alá, azóta is hiába próbálja feltornászni – például – magyarellenes megnyilvánulásaival. Máskülönben még eddigi elnökeink közül egyet sem sitteltek le, viszont volt miniszterelnökünket, Năstasét már másodjára zárták börtönbe, hogy volt minisztereink vagy kormánytisztviselőink tucatjait ne is említsük.
Pontát az elnök korrupcióval is gyanúsítja. Beszerzett ő erről némi információt saját hírszerzőitől, akik tálcán szolgáltatják azt számára. Már csak azért is érdemesebb elnöknek lenni.
Amikor Ponta olyanokat mond, hogy nehéz esztendő ez a mostani, amikor is sok csalódással, rágalmazással, visszaéléssel, politikai üldöztetéssel, árulással kell szembenéznie, akkor nekem is teljesen elmegy a kedvem a miniszterelnökösködéstől.
Neki – bár csak felvetette annak lehetőségét, hogy szimpla államelnök szeretne lenni – már komoly elképzelései vannak eljövendő teendőiről. Nehéz feladatok hárulnának rá – például – a sok elítélt, bebörtönzött futballguru megamnesztiálásában. Van elképzelése arról, hogy egy embert nem csak pillanatnyi eltévelyedése után kell megítélni, hanem egész tevékenysége alapján. Nem az a lényeg, hogy valaki egy kis ártatlan csalással, megvesztegetéssel óriási vagyont szerzett, hanem az, hogy az illető az okozott kárt megtérítette-e? És világosan látszik, hogy a csalások pillanatában a kár nem is volt olyan nagy. A futballedzők vagy a híres játékos, Gheorghe Popescu annyi jót tett a román futball hírnevének öregbítéséért, hogy megérdemli a szabadon bocsátást. Olyan ez, mint amikor valaki egész életében jó cselekedeteket vitt véghez, aztán egyszer szegény megrészegedik, és közlekedési balesetben kioltja néhány ember életét bombaerős autójával. Tévedni emberi dolog. Hát nem megérdemli a felmentést? Ott ez az ártatlan Gigi Becali, akit szintén felmentene Ponta. Gigi némi telekcseréket hajtott végre, becsapván az államot. Úgy kell az államnak, hiszen tudvalevőleg ő a legrosszabb gazda! Ha megtéríti a kárt, akkor kár börtönben sínylődnie. Aztán jól tette, hogy autója elrablóit elfogta és el is verette. Ez ugyan önbíráskodás és az egyének szabadságát korlátozó cselekedet; de hát azok a semmirekellők nem megérdemelték? Az amerikai filmeken is így történik. Amikor a rendőrség tehetetlen, jön egy igazságosztó, és minden következmény nélkül kiirtja a szereplők felét. Ezzel vége a filmnek, és beúszik a képernyőre a happy end.
Ponta mint jogász javasolhatna néhány törvénymódosítást, hogy az ilyen népszerű embereket ne lehessen a közönséges földi halandókkal egy kalap alá venni, egy börtönbe zárni. Mert Gigi hány embernek szerzett örömet és büszkeséget azáltal, hogy finanszírozta a Steaua csapatát? Hogy csalással, umbuldákkal kaparta össze mérhetetlen vagyonát, mit érdekli a meccsek didergő halandóit, midőn Romániában a futballpálya az egyetlen színtér, ahol revolúciós állapotok uralkodhatnak.
Ponta mesternek jó véleménye van a most frissiben elkapott konstancai bohóc polgármesterről is. Mennyi feledhetetlen percet okozott már eddig sok százezer embernek, amikor hol egyiptomi fáraónak, hol XV. Lajosnak, hol Wehrmacht-katonatisztnek öltözve szórakoztatta szavazópolgárait! Hát szabad egy ilyen embert némi apró pénzügyi malőrökért megfosztani szabadságától, és népét az ingyencirkusztól? Csak úgy né, az alakulóban lévő, függetlenedő igazságszolgáltatás kedvéért...