Kolozsvári, pesti unokáimat várva kezdem számolni az idei Szent György Napokig hátralevő időt, idejövetelüket. Mert a már egész Székelyföld kulturális fővárosává előléptetett, névnapját tíz napig is ünneplő háromszéki megyeközpont ünnepszervezői a kis és nagyobbacska gyermekeinkre is gondolnak minden évben. Várják ők is a találkozást az Erzsébet park székely lovashuszárával, és megannyi más szórakoztató játékkal, amitől tavaly csak sírva sikerült elválni...
Várunk hát rokont, jó barátot, családtagot elhíresült városi sokadalmunkra, és büszkén vállaljuk az idegenvezető szerepkörét is. Pezsgő művelődési életünk mellett azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a kultúra nagyon tág és sokrétű fogalom. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összességéhez tartozik az is, amit már az ókori görögök és rómaiak is higiénia néven ismertek és tiszteltek. A talán legkulturáltabb Szent György Napokra készülődve nem szeretnék ünneprontó módon szennyest teregetni, csak jelzem az illetékeseknek, hogy a városi (ingyenes vagy fizetéses) közvécék dolgában elég gyengén állunk, nézzenek szét maguk is az Erzsébet park illemhelyén. A szakszervezetek kultúrpalotája körül látható szemét, emberi és állati ürülék még kevésbé illik kultúrfővárosi rangunkhoz! Nem kellene a más megyékből, országokból érkező vendégek előtt lejáratni Sepsiszentgyörgy becsületét és szellemi téren szerzett tekintélyét!