Manapság szinte hetente nyújtanak be nemtetszést kifejező és sokak által támogatott petíciókat – több, de főként kevesebb sikerrel. Ez az úgynevezett politikailag korrekt, a civilizált világban széles körben elfogadott – a vezetőség részéről pedig esetenként figyelmen kívül hagyott – eljárás. Mit lehet vele elérni? Vitát s fáradtságot mindenképp, egyebet, sajnos, sok esetben nem. Érdemes viszont végigjárni ezt az utat, már csak a hírverés és figyelemfelkeltés miatt is.
Abban az esetben, ha a beadott petíciók száma egyre nő, de eredmény nem születik, sokan mérgesek és türelmetlenek lesznek. Erre jó példa a román média reakciója a március eleji eseményekre, hiszen tudjuk, sokan igazán kezdtek zúgolódni.
Valami hasonló történt már hónapokkal ezelőtt Ukrajnában is. Nem voltak megelégedve a megválasztott vezetőséggel. Az viszont jóval ritkábban történik meg, hogy a tiltakozást ordítva, esetenként ököllel nyomatékosítva próbálják előterjeszteni. Most lehetne filozofálni világpolitikai nézetekről, meg a provokálást is fel lehetne emlegetni, talán még annak is helye lenne, hogy megnevezzük a jelenlegi feszültséget gerjesztő hatalmakat mint esetleges felelősöket. Ugyanakkor úgy érzem, a helyet üresen kell hagynom, hogy mindenki saját tudása és nézetei szerint töltse ki a hiányzó részt. A történet, mint tudjuk, nem ért véget ezzel. Akkora volt a visszhang, hogy behallatszott a barlang legmélyére is. Felébredt az alvó nagy medve, és éhes lett. Éhes, akaratos, céltudatos és határozott. A zsákmányt elragadta, mondván, az övé volt, csak elszakították tőle. Az állítás hihetőnek tűnhet, tekintve, hogy még rokonaik is élnek azon a bizonyos területen. Talán mindenki hallotta vagy olvasta, mi történt: a bizonytalan helyzetet kihasználva Orosz­ország csapatai rövid időn belül elfoglalták a Krím félszigetet. A felelősségre vonáskor csak annyit mondtak, hogy az a terület eredetileg az övék volt. Orosz többségű térségről lévén szó, akár jogosnak is érezhetjük a követelést. Kicsit olyan Putyinék tette, mint a diáké, aki azt vallja, hogy könnyebb bocsánatot kérni, mint engedélyt. Eldöntötték, és úgy néz ki, véghez is viszik, bármi legyen a véleménye a világnak.
Zavarosnak nevezik az ilyen időszakot, amikor valahol valakik összecsapnak két cintányért, és helyükre hamarosan puskák kerülnek a kezekbe. Szerintem épp ilyenkor látszik a legjobban, hogy ki a barát, és ki az, aki csak szeretne az lenni. A lényeg, hogy gondolkozz, olvass, és járj nyitott szemmel a világban, s ha olyant látsz, ami nem helyénvaló, ne legyints, keress még két embert, aki ugyanígy látja, és változtass. Ne ítélj, tegyél, cselekedj!

Kondor Ádám