Kár, hogy mi, halandók csak utólag tudunk meg sok mindent, ami diplomáciai berkekben rejtőzik. Például, hogy micsoda „kiváltságos” párbeszéd folyt a román és magyar külügyminiszter, Titus Corlăţean és Martonyi János között.
Titus barátunk szeretné folytatni azt Martonyi János utódjával is. Meg is szabta a párbeszéd folyásának irányát, mondván, hogy szélsőséges megnyilvánulásokat nem tűrünk. Ezt – gondolom – a magyar szélsőségesekre értette. Nálunk ugyanis a szélsőséges Nagyrománia Párt tagjai úgy feloldódtak a többi alakulatban, mint a cukor a vízben. A közmondás szerint a farkas a szőrét elhullatja, de természete megmarad. S lám, Funar és C. V. Tudor egyenesen az Európa Parlamentben készül jogaink ellen harcolni.
Corlăţean veszélyesnek ítélte a magyarországi Jobbik térnyerését, és kijelentette: nem elfogadható, hogy bizonyos szélsőséges magyarországi pártok Romániában kampányolnak. Csak azt nem tudjuk, a Jobbikon kívül melyek is azok? Fő, hogy sikerült kitiltani néhány nemkívánatosnak tartott személyt Romániából.
Románia és Moldova egyesülésének évfordulóján a román Új Jobboldal Marosvásárhelyen március végén tüntetést szervezett. Azt is megtudtuk a külügyminisztertől, hogy a magyarok székely szabadság napja ugyanott utcai zavargásokhoz vezetett. Az említett egyesülés évfordulóján ugyanakkor azt állította, hogy a „mostoha történelmi viszonyok által elválasztott” két ország az unióban újra egyesülhet. Băsescu szerint akár direktben is egyesülhet a két ország, ha a moldovaiak is úgy akarják. Sajnos, ők nem nagyon óhajtják.
Corlăţean arra is emlékeztetett, hogy amikor mindkét országot a szocialisták vezették, sikerült aláfirkantani a román–magyar alapszerződést. Nem említette, amit mi sejtünk, hogy akkorjában sokkal jobb lehetett a viszony a két ország között, mert a Gyurcsány-kormány, Kovács Lászlóval az élen, erősen kampányolt kettős állampolgárságunk ellen. A külügyér korábban bírálta a Boc-kormányt is, mert az hallgatólagosan elfogadta a magyar állampolgársági törvényt. (Amire Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár válaszolá: az lényegében nem különbözik a romántól.) Örvendetes, hogy számunkra is ugyanolyan jólétet szeretne biztosítani, mint Románia többi lakójának. (Bizony, bár egy európai átlagocska ránk férne!) Mindezért semmi egyebet nem vár el tőlünk, mint lojalitást. És úgy látom: van az bennünk elég!
Reménykedhet abban, hogy jobb sorsunkról két miniszterelnökünk, P. Victor és O. Viktor mint druszák tárgyalnak majd. S ha már annyira kívánja Corlăţean mester a jobb létet nekünk, szólnia kellene Pontának: érdeklődje már meg, miként lehetne nálunk is valamicske rezsicsökkentést végrehajtani, mert mi is erősen vágyunk rá, akár egy kis adómentes pálinkafőzésre, amit az unió erősen ellenez.
Hátha Magyarországgal karöltve olcsóbban főzhetnénk mi is a pálinkát majd az unióban.
