Opra András 1923. február 19-én született Kézdiszárazpatakon, házassága révén lett kézdikővári lakos. A harmincas években a kantai római katolikus főgimnáziumba járt iskolába. Hosszú élete során elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott, évekig a helyi termelőszövetkezet elnöki tisztségét is betöltötte. A minap kézdikővári portáján jártunk, ahol felesége, az 1930. augusztus 30-án Kézdikőváron született Emília néni és fia, Barna Levente segítségével katonai szolgálatáról és hadifogságáról beszélgettünk.
Bandi bácsi kilencvenegy évesen nem emlékszik pontosan minden vele kapcsolatos eseményre, de felesége igen, hiszen régebb sokat mesélt neki. Amikor megkapta a katonai behívót – meséli Bandi bácsi –, Kézdikővárról és Kézdiszárazpatakról egyedül rukkolt be. 1944-ben Marosvásárhelyre küldték a 27. székely tábori tüzérosztályhoz. Az év decemberében Sopronba jutott, ahol 6-án egy szőnyegbombázáskor megsebesült, egy-egy aknaszilánk még mindig ott a combjában és a tüdejében. Egy berecki, Tuzson József volt a tisztje, a nevét ennyi év után sem felejtette el. Sopronból Budapestre vitték, majd egy vöröskeresztes vonat Németországba, Regensburgba szállította. Ott feküdt a kórházban az 1945. május 9-i német fegyverletételig, amikor a város amerikai ellenőrzés alá került. Akkor kobozták el tőle és társaitól a fegyvereket, amelyek az ágyakon lógtak. Az amerikaiak összegyűjtötték és elégették a puskákat. Akkor esett amerikai hadifogságba.
Rossz szava nincs erről, hiszen amikor onnan hazakerült, százkilós volt. A konyhán dolgozott, a konzerveket hajók szállították Németországba. A kosztra nem panaszkodhatott, a hadifoglyok még kávét és Chesterfield cigarettát is kaptak. Négert akkor látott életében először.
1946-ban, egy év hadifogság után amerikai katonai egyenruhában érkezett haza, Budapesten és Nagyváradon keresztül. Már abban az esztendőben a román hatóságoktól katonai behívót kapott, és Segesvárra került a 23. számú hegyivadász-alakulathoz. Ekkor esküdött fel Mihály királyra. Amikor onnan hazakerült, teli volt tetűvel. Először Horthynak, majd Szálasinak esküdött hűséget 1944-ben, és miután 1947. december 30-án Mihály királyt lemondatták, a Groza-kormánynak kellett hűségesküt tennie.
A vörös terror első éveiben nem vették be a kommunista pártba, mivel káderlapján szerepelt, hogy amerikai hadifogoly volt. A hatvanas években már „megbízhatónak” könyvelték el, előbb községi párttitkár, majd téeszelnök lett. Háromszor vett részt mezőgazdasági kongresszuson, közös fotó is készült a diktátor házaspárral. Veteránpénzt száztíz lejt kap havonta, amit Bandi bácsi viccesen vérdíjnak nevez.
