A porosz iskolarendszer többet jelentett és jelent ma is, mint egy szigorú tanárt. Magában foglal egy téves tanuláselméletet, egy alapjaiban elhibázott iskolai szervezetet és tanulási környezetet, valamint egy egyensúlyhiányos tanár-diák kapcsolatot.
Kultúrkörünkben – elfogadva a porosz tanuláselméletet – sajnos még ma is az a tévhit uralkodik sokakban, szakemberekben és laikusokban egyaránt, hogy az egyszerűtől a bonyolult felé, a konkréttól az absztrakt felé haladva tanulunk, tanulnak gyermekeink a leghatékonyabban. Viszont számos tanulással kapcsolatos kutatás bizonyítja, hogy a valóságban a gyermekek másképp tanulnak, mint ahogy azt a porosz iskola megteremtői feltételezték. A nyelvet például úgy tanulják meg, hogy már induláskor komplex dolgokat igyekeznek felfogni és kifejezni. Erre jó példa az anyanyelv elsajátítása.
Két elgondolkodtató eset.
Legkisebb lányom ötéves korára írt és olvasott. Nem tanította senki! A fortélyokat elleste az akkor már iskolába járó idősebb nővéreitől. Elmentem vele a kerületi nevelési tanácsadóba, ahol írásban javasolták, hogy adjuk be iskolába. Mivel még nem érte el a beíratási korhatárt, a körzeti iskolába nem vették fel. Ekkor Winkler Mártához fordultam, aki befogadta, és így az osztályába került a Váli úti iskolában. (Azért írom ide az iskola nevét, mert a ma már nyugdíjas Winkler Márta itt kezdte megvalósítani a tudományosan végiggondolt, gyermekbarát tanítási, tanulási módszerét. Egy későbbi cikkben visszatérek még arra, hogyan ütött léket Winkler Márta a porosz oktatási rendszeren még Kádár világában.) Szerencséje volt a lányomnak, mert ebben az osztályban minden gyermek akkor ment ki a vécére, amikor szükségét érezte, akkor evett, amikor éhes volt, és tanulhatott a társaitól is. Nagyszerűen számoltak úgy, hogy nem ismerték a szorzótáblát. Az élet fintora, hogy két év múlva egy vidéki főiskolára helyeztek, ahol egy melegszívű, de „poroszul” tanító tanító nénihez került. Alig egy hét múlva bejegyzést írt a tanító néni lányom ellenőrző füzetébe, amelynek lényege: Mária nem ismeri a szorzótáblát, és a szülők legyenek kedvesek megtanítani neki, mert ez egy óriási hiányossága a gyermek ismereteinek. Máriát megtanítottuk, én azonban ettől kezdve azon dolgoztam, hogy elfelejtsem. Hogy ne használjam többé.
Megemlítem még a nevelt fiamat is, hiszen sok iskolatársával együtt ő is úgy ment végig a porosz iskola grádicsain az elemitől az egyetemig, hogy – kívülről szemlélve – nem sok örömét lelte az iskolában. Egy célt tűzött ki: átugrani a lécet, nem volt baj, ha rezgett. A tantárgyak közül bevallottan egy érdekelte (motiválta): az angol nyelv. Meg is tanulta! Diákokkal beszélgetve sokszor érzem úgy, hogy egyszer ők fogják belülről szétrobbantani az iskola porosz világát.
Izgalmas kérdés, hogy a német nyelvterületen mennyire porosz még az iskola. Valójában már a németeknek, osztrákoknak sem kell. A németek, elveszítve a II. világháborút, apátiába esve keresték az iskolarendszer megújításának lehetőségét, miáltal az önbizalom és önértékelés társadalmi szintű helyreállítását kívánták elérni. Megerősödött és elterjedté vált a negyedszázada működő, Rudolf Steiner osztrák filozófus alapította emberközpontú tanítási és tanulási modell, a Waldorf-iskola. A 90-es évek első felében náluk is megjelent a step by step iskola, az Észak-Amerikában kifejlesztett új angolszász pedagógiai modell. Ezeknek az alternatív pedagógiai irányzatoknak közös vonása, hogy a gyermekek életkori sajátosságai határozzák meg a tanítási módszert és a tananyagot. Szerencsére már Székelyföldön is gyökeret eresztettek.