Nehogy megégesse magát a forró viasszal, azért a legkisebb tojásíró zsírkrétával kanyarintotta a mintákat a főtt tojásra, a legidősebb kesiceforgató pedig unokájának segített az első lépéseknél, mert a rajzolat mit sem ér, ha a beosztás nem pontos.
Csak az tudja igazán értékelni a kereszt- és harántvonalak meghúzásának nehézségét, aki forgatott már úgy tojást a kezében, hogy felezze, negyedelje, nyolcadolja annak felületét, hogy majd a vonalak közé rajzolja meg a mintákat. A sepsiszentgörgyi Guzsalyas Alapítvány évek óta, idén pedig harmadik napja tanítja a Míves Házban a kicsiket és nagyokat a tojásírás hagyományos módjára.
Kesicék, méhviasz-forralók, festékkel teli tálak várják azokat, akik patkós, csillagos, veszettutas, kakastaréjos, zsuzskás, cserelapis, borzas-Katás, százlábús, kezecskés, virágos és egyéb népi motívumú tojást kívánnak írni, festeni. Tegnap is telt ház volt a tojásíró műhelyben, ahol a bátrabbak a több színű festéssel is próbálkoztak, de a fehér tojáson piros minta készítésének is akadt gazdája. A festék oldására használt ecet és az íróka mártásához kellő méhviasz szagának, illatának keveréke ilyenkor senkit nem zavar, mert a húsvét közeledtét jelzi, és azt, hogy nem csak várjuk, hanem készülünk is arra az ünnepre, ami évről évre az újjászületést hozza el mindannyiunk számára.
