A sok munka, a sok jövés-menés

2014. április 19., szombat, Közélet

Anna néni már egy héttel ezelőtt – mikor megtudta, hogy századik születésnapjára idegenek is felköszöntik – elvitette magát a fodrászhoz.

  • Fotó: Henning János
    Fotó: Henning János

És az elmúlt napok a készülődéssel teltek. A házban, melyet mindig rendben tart, még egyszer letörölte a port, bár nem is volt a bútorokon, de azért nem bízik öregedő szemében, és nehogy akár csak nyoma is maradjon. A kertben, mikor két esőzés közt engedte az idő, a virágosból kihúzgálta még a gyomot, mert „engem ne átkozzanak, mikor meghalok”. Kicsi botjára támaszkodva, szapora kézmozgással tépkedi a bazsarózsák, tulipánok, nárciszok, tátogtatók közül a nem odavaló növényeket, s közben a hatalmas kert egyik sarkát is átnézi, ott még veteményest művel. Nem sokat, csak annyit, amennyi saját fogyasztására kell. Valamikor nagy gazdaságot tartottak, de hát régen volt az már. Negyven éve özvegy, ezt az utolsó négy évtizedet fájlalja, azt is leginkább az egyedüllét miatt. Té­véje nincs, rádiója sem, csak az újságot, a Háromszéket olvassa el mindennap. De azért nem unatkozik, valamivel elfoglalja magát mindig. Igaz, „van eset, hogy elpittyenem magam”, mondja, bár ezt nehéz elhinni róla, hiszen csupa jókedv, csupa derű. Egészség? „Hál istennek, csak a lábaimmal van baj”, nyugtázza, gyógyszert nem szed évek óta, „csak burjánokat teának”, főz magának, nincs kedvenc étele, „hol ez, hol az, egyszerre mindent nem lehet”. Leg­szebb élménye? Nincs olyan, sok szép emléke igen, aztán nyomorúság, baj elég. Vala­mikor Prázsmáron a posztógyárban dolgozott, aztán az Irinyi János utcai élet, a gazdaság és a gyerekek, igaz, csak egy a sajátja, de fián kívül felnevelt még nyolcat – most azonban már idegesítik a gyerekek. A csendet szereti leginkább, a kertben tenni-venni, s néha még „eltapogatok ide-oda, messze nem megyek, csak az üzletig”, bár a vásárlást legtöbbször jó szomszédaira bízza. Nyugdíja „háromszázhetven erős lej, de ebből mindent rendezek”.
A századik évét betöltött Daragics Anna Szentiván­labor­falván született, Szecselén élő fia nyolcvankét éves, három unokája, három dédunokája, három ükunokája van. A hosszú élet titka szerinte „a sok munka, a sok jövés-menés”. Születésnapjára családja, a mindig segítő szomszédai gyűltek össze, és a városvezetés nevében Sztakics Éva alpolgármester is felköszöntötte. Egészségben érjék meg a koromat, válaszolt a jókívánságokra Anna néni.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 531
szavazógép
2014-04-19: Kiscimbora - :

Zelk Zoltán: Fölkeltek a madarak

Hamarabb,
mint a Nap,
fölkeltek a madarak.
2014-04-19: Kiscimbora - :

Enyedy György: Tojásfestés – bökkenőkkel

Pár nappal húsvét előtt jókora plakátot szegeztek ki a Kerekerdő közepén álló bikkfa törzsére: