Anna néni már egy héttel ezelőtt – mikor megtudta, hogy századik születésnapjára idegenek is felköszöntik – elvitette magát a fodrászhoz.
És az elmúlt napok a készülődéssel teltek. A házban, melyet mindig rendben tart, még egyszer letörölte a port, bár nem is volt a bútorokon, de azért nem bízik öregedő szemében, és nehogy akár csak nyoma is maradjon. A kertben, mikor két esőzés közt engedte az idő, a virágosból kihúzgálta még a gyomot, mert „engem ne átkozzanak, mikor meghalok”. Kicsi botjára támaszkodva, szapora kézmozgással tépkedi a bazsarózsák, tulipánok, nárciszok, tátogtatók közül a nem odavaló növényeket, s közben a hatalmas kert egyik sarkát is átnézi, ott még veteményest művel. Nem sokat, csak annyit, amennyi saját fogyasztására kell. Valamikor nagy gazdaságot tartottak, de hát régen volt az már. Negyven éve özvegy, ezt az utolsó négy évtizedet fájlalja, azt is leginkább az egyedüllét miatt. Tévéje nincs, rádiója sem, csak az újságot, a Háromszéket olvassa el mindennap. De azért nem unatkozik, valamivel elfoglalja magát mindig. Igaz, „van eset, hogy elpittyenem magam”, mondja, bár ezt nehéz elhinni róla, hiszen csupa jókedv, csupa derű. Egészség? „Hál istennek, csak a lábaimmal van baj”, nyugtázza, gyógyszert nem szed évek óta, „csak burjánokat teának”, főz magának, nincs kedvenc étele, „hol ez, hol az, egyszerre mindent nem lehet”. Legszebb élménye? Nincs olyan, sok szép emléke igen, aztán nyomorúság, baj elég. Valamikor Prázsmáron a posztógyárban dolgozott, aztán az Irinyi János utcai élet, a gazdaság és a gyerekek, igaz, csak egy a sajátja, de fián kívül felnevelt még nyolcat – most azonban már idegesítik a gyerekek. A csendet szereti leginkább, a kertben tenni-venni, s néha még „eltapogatok ide-oda, messze nem megyek, csak az üzletig”, bár a vásárlást legtöbbször jó szomszédaira bízza. Nyugdíja „háromszázhetven erős lej, de ebből mindent rendezek”.
A századik évét betöltött Daragics Anna Szentivánlaborfalván született, Szecselén élő fia nyolcvankét éves, három unokája, három dédunokája, három ükunokája van. A hosszú élet titka szerinte „a sok munka, a sok jövés-menés”. Születésnapjára családja, a mindig segítő szomszédai gyűltek össze, és a városvezetés nevében Sztakics Éva alpolgármester is felköszöntötte. Egészségben érjék meg a koromat, válaszolt a jókívánságokra Anna néni.
