FIGYELEM, FIGYELEM!
NAGY HÚSVÉTI TOJÁSFESTŐVERSENYT
RENDEZÜNK KEREKERDŐ
VALAMENNYI TAPSIFÜLES NYUSZIJA RÉSZÉRE.
A LEGSIKERÜLTEBB HÚSVÉTI TOJÁST
MALOMKERÉK -NAGYSÁGÚ KÁPOSZTAFEJJEL
JUTALMAZZA A VERSENYBIZOTTSÁG.
– Ejha! – álmélkodott Tapsi Lajkó, amikor elolvasta a plakátot. – Hallod, Miska? – fordult a pajtásához. – A legsikerültebb tojást malomkerék nagyságú káposztafejjel jutalmazzák!
– Hallom, hallom – bólogatott Makmak Miska.
– Nevezzünk be mi is a versenyre! – indítványozta Tapsi Lajkó.
– Hát nevezzünk!
– Az ám! De valami nagyszerű ötlet kéne!
– Úgy bizony!
– Hopp! – rikkantott fel ekkor Tapsi Lajkó. – Kitaláltam valamit: fessünk virágokat a tojásokra!
– Virágokat?! – meresztett nagy szemeket Makmak Miska.
– Hát persze! Virágokat! Ez teljesen eredeti ötlet! – lelkendezett Tapsi Lajkó. – Virágos tojásokról még sosem hallottam.
– Én sem – ismerte be Makmak Miska.
– Fogjunk hát nyomban hozzá a festéshez!
– A legelső tojásra harmatos rózsaszálat pingálok! – jelentette ki Tapsi Lajkó, mihelyt hazaértek és előszedték az ecsetet meg a festékesbögréket.
– Jó! – egyezett bele Makmak Miska, és az ecsetet bemártotta a piros festékbe.
– Így ni! – mondta elégedetten Tapsi Lajkó, amikor elkészült a rózsával.
– Most még szárat festek neki – két levélkével! … Add csak a zöld festéket!
– Máris adom! – készségeskedett Makmak Mis­ka, és a zöld festékes bögre után nyúlt. – Azaz­hogy mégsem… Sajnos, nincs zöld festékünk! Kifogyott! – motyogott szomorúan.
– Micsoda-a-a-a? Kifo­gyott a zöld festék?! – ijedt meg Tapsi Lajkó.
– Egy csepp sincs a bögrében!
– Akkor hogyan fessek szárat a rózsának? Nem mondanád meg?! – fortyant fel Tapsi Lajkó.
– Nem tudom – nyögte Makmak Miska.
– Telefonálnunk kell a festékgyárba, hogy küldjenek sürgősen zöld festéket… Irány a posta! – pattant fel Tapsi Lajkó.
– Halló! Tarkabarka Festékgyár?! – lihegett bele a kagylóba a futástól kifulladva.
– Igen! Itt a Tarkabarka Festékgyár beszél!
– Küldjenek, kérem, sürgősen egy bögre zöld festéket Tapsi Lajkó címére a Kerekerdőbe …
– Sajnos, egy szemernyi zöld festékünk sincs raktáron – hallatszott akkor a kagylóból. Egy jó tanáccsal azonban szolgálhatunk: keverjen a krrk-krk-katt festékhez krrrk-katt festéket, és olyan szép zöld színt nyer, hogy no!
– Halló! Halló! Ismételje meg, kérem, amit mondott, mert recsegett a készülék! – kiáltott bele Tapsi Lajkó izgatottan a kagylóba.
Akkor azonban nagyot kattant valami, és a telefon elnémult.
– Letette – dadogta Tapsi Lajkó kétségbeesve. – Csak annyit hallottam, hogy valamilyen festéket kell keverni valamilyen festékhez, és szép zöld színt nyerek.
– Akkor nincs más hátra, mint hogy végigpróbáljuk valamennyi festéket – csillant fel Makmak Miska szemecskéje.
– Mondasz valamit! – rikkantott fel erre Tapsi Lajkó. – Futás haza!
Otthon legelőször is piros festéket kevertek a sárgához, és narancsszínt kaptak. Aztán kékkel elegyítették a pirosat, és lila színt nyertek. Majd a piros festékhez kevertek fehéret, s az eredmény rózsaszín lett. Végül a fehérrel és a feketével próbálkoztak, zöld helyett azonban hamuszürkét kaptak.
Már egészen elszontyolodtak, amikor Makmak Miskának mentőötlete támadt.
– Te Lajkó! – kiáltott fel izgatottan. – A sárgához még nem kevertünk kék festéket!
– Az ám! – kapott a fejéhez Tapsi Lajkó, és kék meg sárga festéket löttyintett hirtelen egy tálacskába, majd amikor az ecsetjét végighúzta egy hófehér tojáson, nagyot ugrott örömében:
– Hurrá!!! Megvan a zöld festék! – és nyomban nekilátott, hogy megfesse a piros rózsa hiányzó szárát és levélkéit.
De pingált még a tojásokra másféle virágokat, kék nefelejcset, lila orgonaágat, és olyan gyönyörűre sikerült valamennyi, hogy cseppet sem csodálkoznék, ha a versenybizottság neki ítélné oda a malomkerék-nagyságú káposztafejet.