A Terra Siculorum eseménysorozat együtt növekedett a szervezők elképzelésével, hiszen immár négy városban – Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy (az itteni koncerteken az árkosi Szentkereszty-kastély ad otthont), Gyergyószentmiklós – léptek közönség elé az előadóművészek, az egyesület honlapján élőben lehetett követni a koncerteket, de a mesterkurzusokon, illetve fiatal tehetségeknek kiírt, több korosztályt célzó versenyen is egyre többen vesznek részt. Idén először pedig a legtehetségesebbek egyfajta előzenekarként a közönség előtt is bizonyíthatták rátermettségüket. A nemzetközi jelleget az adja, hogy a résztvevők idén öt országból érkeztek: Bulgária, Magyarország, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és Románia.
Kakasi Zsolt, a sepsiszentgyörgyi szervező úgy véli, az eseménysorozat olyan mértékben megmozgatja a székelyföldi „gitáros társadalmat”, hogy méltán viseli a régió nevét. Hiszen gitároktatókként azt tapasztalják, ismét reneszánszát éli a hangszer, egyre több fiatal veszi kézbe.
– Mi a célja a fesztiválnak?
– Célunk a gitár és a fiatal zenészek népszerűsítése. Mindez a szó legtágabb értelmében, hiszen amit a közönség lát, vagyis a koncert, az valójában ráadás, a zenészek számára az igazi nyereség a mesterkurzusokon való részvétel, illetve a különböző korosztályok számára megszervezett nemzetközi verseny.
– Beszéljünk kicsit a kezdetekről.
– A fesztivál kigondolója, atyja Beke István Ferenc székelyudvarhelyi gitárművész, aki a Harmonia Cordis Egyesület elnöke és mindenese. Mi négy évvel ezelőtt csatlakoztunk a fesztiválhoz, a tavaly óta Gyergyószentmiklóssal négy városban zajlanak a koncertek, a központi esemény, a kurzusok, a verseny Székelyudvarhelyen.
– Hány gitárost mozgat meg egy ilyen rendezvénysorozat?
– Több százan vesznek részt, hiszen nemcsak az előadókat kell ide számolni, hanem a kurzusokon, a versenyen részt vevőket is.
– Fontos a névválasztás?
– Igen, mert elsősorban a székelyföldi gitároktatás fellendítése a cél. Ezt azzal is szolgáljuk, hogy nemzetközi hírű előadókat hívunk meg, akik koncertezés mellett kurzusokat is tartanak.
– Lehet sikerekről beszélni?
– A siker abban is mérhető, hogy avatott, jó közönség jön a koncertekre. De abban is, hogy egyre többen igénylik a gitároktatást, Szentgyör­gyön pedig hivatalosan két intézményben is folyik ilyen. Azt is lehet mondani, hogy nincs annyi tanár, amekkora az érdeklődés.
– A klasszikus gitározás vagy inkább a könnyebb műfajokban használt hangszertudás viszi a prímet?
– Mindkettőre van igény. Én azt tapasztalom, és azt is javasolom, hogy a helyes sorrend az, ha egy gyer­mek először klasszikus gitáron tanulja meg az alapokat, s azután – ha van kedve –  más műfajokat is játszhat.
– Mi a titka a gitár népszerűségének?
– Talán az, hogy önmagában helyettesít egy teljes zenekart, egymagában képes magam, illetve mások szórakoztatására, alkalmas komolyzenére, de bármilyen műfajú zene játszható rajta. És néhány praktikus szempont: hordozható és olcsó.
– Hogyan tovább a gitárfesztivállal?
– Az idei újítás az volt, hogy helyi tehetségek is bemutatkozhattak. De az én vágyam az, hogy a koncerteken túl a mesterkurzusokat is el tudjuk hozni Szentgyörgyre. Ugyan­akkor a kortárs hazai szerzők műveinek bemutatása is fontos, így történt ez idén Nagy Loránd csíkszeredai gitárművész és zeneszerző tánc­szvitjével, melyet mind a négy helyszínen bemutatott a szerző.