Három nyelven a hegyen

2014. április 19., szombat, Múltidéző

Félálomban valami suttogó jövés-menést, elfojott kuncogást észleltem, a visításra megébredtem, aztán kicsapódott az ajtó, nevetés és friss levegő tódult be, és felültem.

De gyorsan vissza is dőltem, mert havat szórtak ránk marékból. Krisztus feltámadott, ki az ágyból! – kiáltották magyarul, németül és románul is a hajnali látogatók, és a 25 személyes sötét szoba egyszerre megelevenedett. Mert vitték is ki a lányokat, úgy pizsamásan dobták bele a hóba. Nem válogatták az ismerősöket, sorba mentek, módszeresen. Ez volt a húsvéti locsolás 2000 méteren, a Fogarasi-havasok közepén, a Bîlea-tónál.
Az előző napokban rekordmennyiségű hó hullott, a lent hagyott autókat ellepte. A tavi menedékházba alagúton jártunk be, a földszint az emeletre költözött, napozni a háztetőre ültek ki a hölgyek. Nyüzsgött a katlan: egész osztályok, kisebb-nagyobb baráti társaságok jöttek Nagyszebenből, Bras­sóból, Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról és még ki tudja, honnan. Még a padláson is aludtak, préselt hering módra, akiknek máshol nem jutott hely. Ennek ellenére egyetlen nagy családdá állt össze a sokféle ember, és senki sem tiltakozott a „nagyok” által vezényelt minden reggeli robot, a pályataposás nehéz munkája ellen. Mi, gyermekek morogtunk ugyan, de hamar belefeledkeztünk az általános derűbe. A nagy havazás után ugyanis kisütött a nap, és a bátrabbak még fürdőruhában is síztek (az első esésig). Körben minden fehéren szikrázott (nemsokára szemünk elé kötött gézzel védekeztünk a hóvakság ellen), és mindenhonnan kacagás csapott fel. A legnagyobb sikere egy három nyelvből kevert alkalmi rigmusnak volt, amivel egy ünnepi díszítésű lakásból valószínűleg kihajtották volna a szerzőt, a hegyen azonban többet elbír az ember lánya is. Esténként a közös ebédlőben zene és tánc is volt, ha épp elvették a villanyt, akkor gitár- és füttyszóra. Egyik éjjel a telihold óriás hegyoldalakon megsokszorozódott, szinte nappali fényénél éjszakai sízésre is kitódultak sokan. A bent marasztalt kisebbeknek vigaszul havasi fagylatot kevertek az édesanyák: házi málnabefőttet hókásával. Jókedvünk az egeket verte, könnyek között indultunk haza a városba.
Később valóban sírtunk is, mert április 17-én 16 szebeni diák és hét felnőtt veszett oda abban a lavinában, amely azóta is a legnagyobb hegyi katasztrófák közé számít szerte a világban. 1977 tavaszi vakációjában történt.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2014-04-19: Múltidéző - Borcsa János:

Amikor az ülüből róka lett

Nemzedékeken keresztül kíséri ragadványneve az embert a székelyeknél. Szülőfalumban, Kézdiszent­léleken ma is alig van család, amelyet ne ilyen néven emlegetnének, már csak a sok azonos családnevűt, Bartókot, Kovácsot, Molnárt s a többit megkülönböztetendő is.
2014-04-19: Múltidéző - Váry O. Péter:

Lujza bosszút áll

Lujza megelégelte. A kölnit, a pacsulit, a parfümöt, az illatszerek bódító egyvelegét, de még a vizet is. Megunta a locsolórigmusoknak álcázott pajzán célzásokat, az eredetiségnek teljességgel híjával levő bökverseket, melyekre pedig oly büszkék kiötlőik, meg a tizenöt éve mindig felbukkanó ajtó mögött állok kezdetűt, holott a néha változó folytatása olykor poétikai magasságokba lendülő, bár többnyire a silányság mélységét is alulmúló.