Fiatalabb korában kisfiús hancúrozásként tekintett a húsvétra. A hétfői eseményfolyamon kívül egyéb nem is nagyon érdekelte, ám megérintette a bolyongás kalandja barátokkal, versikékkel, lányok tétova örömével.
Soha nem kötött csokornyakkendőt, nem mondott öt percig tartó lírai vagy vallásosnak tűnő locsolórímeket. Emlékezetében ellenben jól megmaradt az, amikor e napon többen is mámoros felfedezőútra indultak. Egyszer mind az öten piros pólót öltöttek magukra, akkoriban tört be a piacra az efféle rongydarab, virítottak, mint cseresznye Magyardécsén. Egyikük ismerőse napok múlva is emlékeztetett, látott öt pirosló alakot a városban vigyorogni. Locsolóeszközként mindig megvetette a spray használatát, így csak egyszer ragadtak magukkal egy borotvahabos hengerecskét, abból is inkább az utcán fújták a habot. Egy alkalommal természetkedvelő társuk karsztvizet merített tiszta forrásból, hogy utánozhatatlan módon azzal öntözzön, ám érzéketlen cimborája elöntötte, s egyébre cserélte, barbárként korlátozva így a megtisztulás lehetőségét. És azt is látta, ilyenkor a városban sürgő férfinépség szívesen ölt magára fehér ballonkabátot, zöld és lila öltönyt, de ez a húsvéthétfői divat valahogy nem bűvölte el. Egyszer maga is feszegette a korlátokat, kockás frakkot kölcsönzött kolozsvári operaénekes barátjától, s abban vágott neki az útnak, emellé még társított egy verseskötetet is. Pajzán költemények Faludy-féle fordítását hordozta, kínai, szanszkrit, perzsa gyöngyszemek gyűjteményéből olvasott fel, lelkesedéssel. Mérsékelt sikerrel járt, noha gyakran hivatkozott egy angol úriemberre, aki ugyan malacságokat írt, de ajkán mégis több mosoly fakadt, mint sóhaj...
Aztán elillant a könnyedség. Érdekelni kezdte a történet is, s bár nem látta egészen világosan a Kálváriára vezető utat, majd az azt követő feltámadást, mégis lenyűgözte, hogy azóta mennyire örvendeznek e második eljövetelnek. És számára ez a mindenkori esély, a megújulás örök lehetősége is az ünnep nagy betűjét jelenti, hiszen többször töprengett azon, összeesni könnyű, ám összeesni és feltámadni olyan, mint amikor hó alól hajt ki a búza.