Húsvét előtt a katolikus egyház feje, Ferenc pápa fogyatékkal élők lábát mosta meg. A kilenc olasz, három külföldi között egy mohamedánét is, a líbiai születésű Hamedét. És mondá a Pápa: Jézus azt hagyta örökségbe, hogy testvéreinket szolgáljuk (…), szeretettől vezérelve legyünk egymás szolgái és segítői.
Nem vettem észre most, húsvét előtt Románia felkent elnökénél abbéli igyekezetet, hogy akár ha képletesen is, de próbálta volna alázattal megmosni népének lábát. Inkább száját mosta. Mi, magyarok is lábmosás helyett csak egy jó nagy fejmosást kaptunk. Traian Băsescu államelnök szerint újabban még említeni sem szabad olyasmit, ami ellentmond az alkotmány szövegének, az egységes nemzetállam (tév)eszméjének. Így beszélni sem lehet az autonómiáról.
Közben mi, mint Románia mohamedánjai, soha nem részesülünk az ortodoxokhoz hasonló bánásmódban, a hatalom anyagi áldásaiban. (Lásd a kovásznai Fenyő Szálló esetét.) Sőt, egyházaink elkobzott javait, amire szemet, majd kockát vetettek, mint Krisztus ruháira, többé vissza sem akarják adni. Legújabban ismét megkérdőjelezik másságunkat is. Az elnök is megmondta, mindannyian románok vagyunk. Úgy látszik, hogy nálunkfelé akadnak, akik Krisztust is letagadnák a keresztről. Most várhatjuk, hogy ebben a bábeli nyelvzavarban kijelentsék: tulajdonképpen egy nyelvet kell beszélnünk, mint ahogy Ceauşescu elvtárs is mondta volt: a munka nyelvét, románul. Én pedig azt mondom magyarul: Amit Isten adott, ember el nem veheti. Az elnök által is eleddig fennen hirdetett decentralizáció helyett most ismét fejünk felett lóbálják a központosítás Damoklész kardját.
Legjobb, ha kitérünk az ilyen emberek, az ilyen hamis próféták útjából, hiszen Krisztus is kitért a részeg ember elől. Sajnos, nálunk más közmondások járják, amelyeket nem győznek alkalmazni, ha politikusaink kedvére valók, de módosítják, elvetik, vagy tagadják a nekik nem tetszőket. Mert azt ugyancsak figyelembe veszik, hogy: ha Isten valakinek hivatalt ad, annak észt is ad hozzá. Így lesznek a hozzá nem értőkből például szakértők. Vagy haszonnal alkalmazzák a másik mondást is: kinek Isten a barátja, az könnyebben üdvözül. Így a kis atyaúristenekhez dörgölődzőket jó állásokkal, pénzes funkciókkal üdvözítik. Szorgalmasan gyakorolják a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen közmondást. Ezért aztán igencsak nagy csúszópénzeket fogadnak el különféle szolgáltatásokért, kéz kezet mos alapon. Ha elkapják őket, akkor, mint Pilátus, mossák kezeiket.
De gyakran alkalmazzák a mondás fonákját is: ha megdobnak kővel, dobd vissza téglával. A politikai ellenfelek szorgalmasan húzzák egymásra a vizes lepedőt, és szaporán mossák egymást. Ilyenkor nem ismernek sem Istent, sem embert.
Mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy Isten malmai, ha lassan is őrölnek, de őrölnek, és jöhet még a mi malmunkra is víz, mert Isten sem nem siet, sem nem késik.
Közben azért próbálgassuk a szólás igazát: Segíts magadon, s az Isten is megsegít.
