A bálból is ki akarták tiltani
Az idén 84 éves id. Kósa Sándor ünnep küszöbén is a múltra emlékezik. Sok szép emléket őriz, de ilyenkor mégis minduntalan a kegyetlenebbek, a keményebbek, a durvábbak jutnak eszébe. Még most is azon csodálkozik, hogy ebben a faluban, ahová bukovinai felmenői letelepedtek, miként tudott olyan hirtelen és olyan kitartóan meggyökeresedni az elmúlt rendszer szelleme, s hogyan tudtak némelyek annak kiszolgálói lenni?!
– Így volt ez sok más faluban is. Meséljen emlékeiről!
– Már az is furcsa és szinte hihetetlen, hogy a mi családunk pénzzel és munkával vásárolta földjeit, munkája révén lett annyira módos, hogy az elvtársak kuláklistára tették, amiért nekem is szenvedni kellett. Fiatalon úgy kívántam, hogy néhányat forduljak a húsvéti bálban, de egy korabeli megátalkodott faluvezető felveszett reám, hogy miért nem megyek ki onnét, s főleg azért, hogy én miért nem féltem tőle! Azt mondta, tűnjek el a faluból! Rosszasága miatt aztán neki kellett elmennie a faluból, nem nekem. Itt a demokráciás szellem nagyon megerősödött. Nem tudták megérteni, hogy olyan család is lehet, mint a miénk, hogy nem akart beállani a kollektív gazdaságba, inkább vállaltuk a mellőzést, a kirekesztettséget. Így kerültem munkaszolgálatos katonaként a köpeci szénbányához. Vágtam és raktam a szenet a föld mélyében, a Géza-bányában, amit a kommunista időben November 7. tárna néven futtattak. Itthon közben addig zaklattak, hogy végül három hektár földdel és egyéb javainkkal csak be kellett állnunk a közösbe, mert féltünk, hogy elvisznek. Apám beteges volt, és vitéz. Ez volt aztán akkor nagy átok. Mindkettő miatt aggodalmaskodtunk. Volt egy olyan tanult ember a faluban, aki azt mondta, hogy „a vitéz kuláknak a fiát kell elvinni az apja helyett”. Megjegyzem, később még rokoni viszonyba is kerültünk. No de a családra térve: őseimet Kaslernek, majd Káslernek hívták, bukovinai székelyek voltak. Nagyapám és apám vitézi érdemjelt kapott, amit aztán örökölni lehetett. Így az édesapám már magyarosított nevén Kósának szerepelt mint másodrangú vitéz. Hálás vagyok a Fennvalónak, hogy adott egészséget és hosszú életet. Van egy jó lovam, egy jó tehenem, ami után mindennap beviszek a csarnokba 20 liter tejet. Lovam­mal megszántom a földet, s meg lehet nézni, a cukorrépámat is megközöltem már. Szép a kökösi határ: jól keltek a búzák, ezzel az esőcskével szépen helyrejöttek az árpák. A pityóka már a földben. Hiába van ide messzibb az erdő, mégis lejárnak a vadak. Pusztítja a mezőt a vaddisznó és az őz is. Volt úgy, hogy lóháton kimentem, s nagy csengővel zángattam, hogy űzzem ki a disznókat, mert jeszke állatok!

Maradék hagyomány
Nem állt szándékunkban a Székelyföld iker-határfalujában a húsvéti hagyományok töredékeit keresni, bár ebben az évben itt is mindhárom történelmi felekezet egy időben ünnepelte a feltámadást. A kökösbácsteleki görögkeleti templomban éjféli feltámadási liturgiát celebráltak, és a fiatalok reggelfelé gyakorolták az itt még élő hajnalozást. Ünnep másodnapján Kökösben öntözni jártak a gyerekek, később a fiatalok, ünnepi ebéd került mindenütt a terített asztalra, festett és írott tojás. Minden templom zsúfolásig telt, ünnepelt a falu.
Kovács Levente református lelkész elmondta: tartalmi szempontból minden évben egyre jobban belemélyednek, kidomborítják húsvét ünnepének igazi üzenetét. Első ünnepen az istentiszteletet követően felhangzott a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Cantus Firmus vegyes karának alkalmi énekcsokra. A fiatalok IKE-csoportja a napokban készül megszervezni a Kökösben immár hagyományos falutakarítást, s azt is megtudtuk, hogy táborozásra is készülnek Nyíregyházára és a Vadas-tetőre. Megszervezték az egyházmegyei színdarabos bált, vendégszerepeltek Kálnokon, műsorukat bemutatták az egyetemes imahéten, majd segítséget nyújtanak az idei evangelizációs táborban is.
Az unitárius templomban a beszolgáló lelkész felesége, a szintén lelkész Buzogány-Csoma Csilla ünnepi beszédében idézett Bálint Benczédi Ferenc püspök húsvéti pásztorleveléből. Bokor Ágnes nőszövetségi jegyző elmondta: bár az egyházközség várja állandó lelkészét, a helyi nőszövetség tevékeny munkát végez. Ünnep előtt a laborfalvi nőszövetséggel közös kézműves-foglalkozást tartottak, melynek tematikájában helyet kapott az ünnepi készülődés, a húsvéti tojásírás is. Jelenlegi tevékenységük célpontja a Nemzetközi Unitárius-univerzalista Egyház és a hazai unitárius nőszövetségek által kiírt pályázat kivitelezése, és tervük a fiatalok bevonása a nőszövetség tevékenységébe. Részt vesznek az áprilisi köri nőszövetségi közgyűlésen – közölte Bokor Ági, hozzátéve, közben szemléltető pannót és fotóalbumot is készítenek pályázati munkájuk eredményeiről. „Amiért nincs lelkész, az élet megy tovább – nyilatkozta Nagy Csaba Géza gondnok. – Várjuk, hogy a még visszajáró földvagyonunkat vagy megkapjuk vagy pedig kárpótlási listára tegyenek. Tatarozás előtt áll műemlék templomunk, amelyre a dokumentáció két esztendeje elkészült, de még nincs szabad út a kivitelezésre.”

Kökösi fiú az X-Faktorban
Helyben a falunapokon és a You Tube videomegosztón sem volt alkalmunk meghallgatni a kökösi Molnár Sándor Csabát, de mert továbbra is a dalok szárnyán szeretné folytatni pályáját, bekopogtattunk hoz­zá. Mint a Mikes Kelemen Főgimnázium végzettje elmondta: már gyerekkorában szeretett könnyűzenei dalokat előadni, s ezt próbálja továbbművelni. Nem törte le, hogy nem jutott be a Csillag születik műsorába, de örömmel tölti el, hogy megkeresték az RTL Klubtól, mert az X-Faktor tehetségkutató műsor szervezői számítanak rá. „Én igazából a popzenét kedvelem magyar és angol nyelven – mondta. Készülök felvételizni a Komlói Oktatási Stúdió bu­dapesti iskolájába műsorvezetői szakra, de továbbra is énekelni szeretnék.” Mi pedig sok sikert kívánunk a felvételihez!

Patthelyzet Kökösbácsteleken
– Szóljon az idei községi költségvetésről – kértük Sánta Gyula polgármestert.
– Mintegy húsz százalékkal kevesebb a pénz, mint tavaly, mert sajnos, sem a kökösiek, sem pedig a hozzánk tartozó kökösbácstelekiek egy része nem értette meg, hogy állampolgári kötelesség befizetni az adót és más pénzbeli kötelezettséget, márpedig ezeket a bevételeket tartják szem előtt az évi költségvetés megállapításánál. Ez a pénz csak arra elég, hogy fenn tudjuk tartani az intézményt, de arra már nem, hogy befektessünk. Jelenlegi célom, hogy felújíttassam a kökösbácsteleki bekötőútra és szennyvízhálózatra évekkel ezelőtt (2008-ban, majd 2011-ben) elkészíttetett dokumentációkat, amelyek kivitelezésére a kormányváltozás miatt nem kaptunk pénzt, és most újra jelentkeznünk kell a legelső ilyen jellegű kiírásra. Mindkét objektum létfontosságú a bácstelekiek számára. Nem zárkózom el attól sem, hogy folytassuk az ivóvízvezetést-bővítést a köz­ségközpontban, ott, ahol szükséges, annyit, amennyire pénzalapokat kapunk, de csak úgy, hogy ne kelljen feltörni a szépen rendezett aszfaltos úttestet.
– Szóljon  az önkormányzat előtt álló többi feladatról is – kértük Silviu Tăraş alpolgármestert.
– Kökösben szeretnénk átadni a megépült korszerű sportbázist. Bejegyeztetjük a helyi sportszövetséget, hiszen ennek lesz majd feladata a községi sportélet és -tevékenység megszervezése. Várjuk, hogy elkészüljön a kökösbácsteleki villanyhálózat korszerűsítésének dokumentációja, ami halaszthatatlan és létfontosságú.
Gheorghe Hurghi kökösbácsteleki fiatal tanácstaggal megtekintettük az ottani kultúrotthon leromlott épületét, amelyben rossz körülmények között ugyan, de még működik a falusi óvoda, a kökösi családorvos azonban kénytelen volt megszüntetni a rendelést, és az épületben internetszolgáltatás sincs. A bácsteleki betegeknek a községközpontba kell orvoshoz járniuk. A kultúrotthon terme használhatatlan, mennyezete beszakadt, és befolyik az esővíz, s így a közösségi rendezvényeket egy magánháznál szokták megtartani. Kátyúkkal tele a falu aszfaltozott útja, s az iskola épületére is ráférne az újabb tatarozás. Tele vagyunk már ígéretekkel – panaszolta a falu képviselője, szónoki kérdéssel zárva mondandóját: ki a hibás azért, hogy a rendszerváltozás után eltelt huszonnégy év alatt mondhatni semmit nem fejlődött Kökösbácstelek?!
– Sajnáljuk, és jogosan háborog a bácsteleki lakosság, de az említett épülettel patthelyzetben vagyunk – felelte az alpolgármester. – Azt a bácsteleki ortodox egyházközség még 2005-ben visszaigényelte a Kovászna-Hargitai Ortodox Püspökségen keresztül. Mi ezzel egyet is értettünk, de a megoldás a bukaresti országos visszaítélő bizottság hatáskörébe tartozik. Átiratunkra jelezték, hogy a püspökség nem tette le a vissza­szolgáltatáshoz szükséges okiratokat. Utolsó megkeresésünket ez év márciusában küldtük el. Mi nem költhetünk pénzt az épületre, mert nem a miénk, a püspökség sem, mert még nem kapta vissza, s az ingatlan szemünk láttára romlik, és nem vehetjük igénybe a Kovászna Megyei Tanács pályázati kiírását sem, mely fele-fele arányban ugyan, de a kultúrotthonok rehabilitálását cé­loz­za meg – fejezte be az alpolgármester.