Románia lakói, ha szegények is, de igenis, jól élnek: legalább húsvétkor, s még egyszer-kétszer évente. Sereghajtók vagyunk az unióban az átlagbérek tekintetében a magunk 395 eurócskájával, de azt aztán mindenféle földi jó vásárlására költhetjük el.
Ha figyelembe vesszük, hogy Székelyföldön az átlagbér az országosnál is alacsonyabb, láthatjuk: szűkebb hazánkban még rózsátlanabb a helyzet.
Ha a román átlagpolgár fizetését csupán élelmiszerre költené, tizenhat kosarat tudna megtölteni vele, míg egy lengyel huszonötöt, egy angol viszont hidegvérrel ötvenet. Vigasztalhat az, hogy egy bolgár csak tizenhármat. De ha egy másik felmérést nézünk, rájövünk: tulajdonképpen Romániában jól élnek az emberek. Kiderült ugyanis, hogy 160 millió tojást, 25 millió liter bort, hétmillió kalácsot és olyan négymillió liter tömény italt pusztítottunk el húsvét alkalmával. Közben feláldoztunk hárommillió bárányt is jólétünk oltárán. Még az utak, sáncok szélén is nyíltak „higiénikus” minivágóhidak, amelyek szintén szép forgalmat bonyolíthattak le. A hozzáértők kiszámolták, hogy csupán szeszes italokra elköltöttünk 360 millió lejt. És ebben nincsenek benne a házilag főzött pálinkák, a pancsolt borok hektolitereinek százai, sőt, a vakítóan egészséges metilalkoholból rögtönzött italok sem. Mindettől húsvétkor országunk lakóinak jókedve kerekedett.
Lehet, hogy a pénzügyi szakemberek is ettől látták rózsaszínben a világot és anyagi helyzetünket. Ők ugyanis büszkeségtől dagadó kebellel számolnak be arról, hogy Románia pénzügyi szempontból milyen jól teljesít. Kötvényeinket, bár kevés a hozamuk, mégis veszik és viszik, mint a cukrot. El sem adósodtunk nagyon, csupán nemzeti össztermékünk mintegy negyven százalékával. De ebben is fejlődőképesek vagyunk, úgyhogy lesz az még több is – fűzöm hozzá én. Gazdaságunk is szorgalmasan nő, bár az általános világgazdasági helyzet némileg fékezi. Ellenkező esetben úgy megszökne, mint fű az áprilisi esőtől, bár ezt meg a hideg hátráltatja. Gazdasági növekedésünk oka nem a belső fogyasztás élénkülése – ami sokkal jobb lenne –, hanem az, hogy a nyugati országok többet vásárolnak. Ilyen rendkívüli költekezés, mint ez a húsvéti, nálunk, idehaza kevésszer adatik meg egy évben, és csak az élelmiszerek eladása nő. Gazdasági teljesítőképességünk javulásához a mezőgazdaság, a gép-, bútor-, textil- és bőripar járult hozzá – azok a szakágak, amelyekben sikerült csökkenteni a fizetéseket öt-tizenöt százalékkal. Közben ugyanezekben amúgy is kisebbek a fizetések az országos átlagnál. Ezáltal leszünk versenyképesek a nagy EU-s piacon. Ha nem, árulhatnánk a petrezselymet. De szép sikereket érünk el a rönkexportban is, és elkótyavetyéljük erdeinket. Ezek mind nagyban hozzájárulnak exportunk növekedéséhez.
Régóta az erdélyi megyék adják Románia exportjának zömét. Vannak elegen, akik Erdélyben megelégelték, hogy Bukarest elvesz és eloszt mindent, majd sokkal kevesebbet juttat vissza, mint amit az itteni megyék beszolgáltatnak a közösbe. Ha az erdélyiek külön régióba szeretnének tartozni, szintén azt hallanák, hogy Bukarestnek kell eltartania őket? Az erdélyi megyék annyit szállítanak külföldre, mint Moldva, Havasalföld és Dobrudzsa együttvéve, Bukarestet leszámítva. Temes megye majdnem annyit exportál, mint egész Moldva. Bihar megye meg annyit, mint tíz ókirályságbeli gyengén fejlett megye együttvéve.
