Grigore Moldovan (1845–1930) román etnográfus, irodalomtörténész, a Ferenc József Tudományegyetem rektora, aki jól ismerte a főpap munkásságát, Şagunát „politikai kalandornak” nevezi. Életútjáról megállapítja: olyan főpap volt, aki saját érvényesülése előmozdítására bármilyen hatalmat kiszolgált. Rámutat a főpap 1848/49-es negatív szerepére is.

Kettősségre predesztinálva
Şaguna egyénisége sokrétű, mert – származása, nevelése és a gyermekként ért társadalmi hatások különbözősége révén – erre predesztinált. Még a születési dátuma is különböző, mivel a román kutatók a Juliá­nus-naptárt, míg a magyarok a Gergely-féle naptárt használják. A görögkeleti anyakönyvben a püspök születési dátuma 1808. december 20., míg a magyar szakmunkákban 1809. január elseje. Erről Şaguna nem tehet, de e kettősség szimbolikus jelzésű.
Félreértések forrása lehet a személynévhasználat is, mert a nevek írásmódja sem egységes. Ezt bonyolítja, hogy a Miskolcon és a Pesten született arománok többsége görög nyelvű, iskoláztatású, és az egyházi szertartásuk is görög, csak részben „vláh” nyelvű. A nevek írásmódja még attól is függ, hogy milyen nyelvű – román, görög, szerb és magyar – szakmunkákban találkozunk velük. Tovább bonyolítja a névhasználatot az is, hogy Şaguna 18 éves korában nevet változtat, nem viseli a keresztségben kapott Siaguna Anasztáz nevet. Népének macedoromán megnevezése is különböző. Az arománt aruménnek is írják, de sorolni lehetne a megnevezéseket. A régi magyar nyelvben e balkáni népcsoport cincárként ismert.

Şaguna származása
Elődei a 18. század második felében – Ali Telpeleni (Janina Oroszlánja) pasa macedóniai kegyetlenkedései miatt a macedóniai Grabováról, a Moscopole város közeli településről – menekülnek Magyarországra. A püspök apai nagyapja, Evreta Şaguna és anyai nagyapja, Athanas Mihail Muciu jól beilleszkednek a miskolci görögnek nevezett közösségbe, mindketten a város tisztelt polgárai lesznek. Támogatják a miskolci ortodox egyházat. Rajtuk kívül még nagyszámú macedóniai aromán telepedik  le Magyar­országon, köztük a Gojdu, a Mocioni családok. Victor Cheresteşiu feljegyzi, hogy Şa­guna rokona volt az ugyancsak „macedóniai származású bécsi bankárnak, Sina bárónak” is. A gazdag báró a Rothschild, az Arnstein és az Eskeles bankárokkal együtt az osztrák állam egyik hitelezője. Şaguna elődei más aromán és macedóniai görög kereskedő családokkal együtt a Török, az Osztrák Biroda­lom és a Lengyel­ország felé haladó átmenő kereskedelem irányítói. Anyagi erejüket tükrözi az is, hogy Pesttől Ungvárig, Nagy­váradtól Tokajig 19 ortodox templomot és kápolnát emelnek. Şaguna nagyszülei jelentős összeget áldoznak az 1806-ban befejezett miskolci templom oltárának költségeire. Ők jó barátságot tartanak fenn egymással, ezt a gyermekeik összeházasításával is erősíteni kívánják. Erre lehetőség adódik, miután Ev­reta Şaguna fia, Naum özveggyé vált. A házasság megkötésére 1802-ben kerül sor, Naum feleségül kéri Anasztáziát, Mihail Muciu leányát. Első gyer­meküket az apai nagyapa tiszteletére Ev­re­tunak, a másodikat Ecaterinának, a harmadik fiút, a későbbi püspököt 1808. december 28-án Sia­guna Anasz­táznak keresztelik.
Şaguna Miskolc város szülötte. Az aromán gyökerek mellett szerb kötődései is ismertek. Hogy ez mennyire közeli vagy távoli, az vita tárgya. Vincze Gábor Şaguna édesanyját, Anasztázia Grabovszkyt macedóniai szerb nemzetiségűnek tartja, míg egy másik kutató, Maria Berényi macedoromán származást emleget.
A későbbi püspöknek nemcsak származása többágú, de neveltetése is. Maria Berényi szerint Şaguna édesapja, Naum 1814-ben gyermekeivel együtt tér át a római katolikus hitre. Vincze Gábor úgy tudja, hogy erre még Naum házassága előtt sor került. Fiának, Şagunának a keresztelési anyakönyvi bejegyzése alapján úgy véljük, hogy a valláscsere később történt. Egyik kutató talán ezért nevezi Naumot akaratgyengének, befolyásolható személyiségnek. Igazolható tény, hogy Naum – rokonaival ellentétben – nem volt jó kereskedő, nem értett a vállalkozásokhoz, csődbe ment, elvesztette nemcsak saját, de a felesége vagyonát is. A kialakult anyagi helyzet ismeretében egyértelműnek látszik, hogy Naum Şaguna részéről a katolikus hitre való áttérés megfontolt lépés volt. Felelősséget érez gyermekei jövőjéért. Tudva, hogy ő maga súlyosan beteg – a következő évben, 1815-ben elhunyt –, gyermekei nevelése, anyagi biztonsága arra készeteti, hogy támogatásért az egri katolikus püspökhöz forduljon. Fischer István püspök a katolikus vallásra való áttérés fejében ígéretet tesz a gyermekek nevelésére.
A valláscsere a családon belül elkeseredett vitát vált ki, amelybe a katolikus egyház is kénytelen beavatkozni. Az 1814. októberi törvényszéki döntés arra kötelezi Anasztáziát, hogy katolikus vallású gyermekei – vallási és iskolai – nevelését bízza a miskolci római katolikus esperesre. Az ortodox hitű Anasztázia inkább elhagyja férjét, és gyermekeivel együtt édesapja miskolci házába költözik. Innen 1815 októberében Pestre mennek az anyai nagybácsihoz. A gazdag apádiai Gra­bovszky Athanas vállalja eltartásukat. Itt lehetővé vált a gyermekek „görög” iskolába és „görög-vlach” egyházi ceremóniára járása (is). Azonban alig egyévi pesti tartózkodás után – a Királyi Helytartótanács döntésére – Anasz­tázia gyermekeivel együtt arra kényszerül, hogy visszatérjen Miskolcra. A két nagyobb gyermeket a római katolikus iskolába írják, de a legkisebbnek, a későbbi püspöknek, mivel kiskorú, megengedik, hogy az elemit a „görög iskolában” végezze. A gyermekek Miskolcon is látogathatják a „görög vlach” templomot.
Şaguna 1823-ban végleg elhagyja szülővárosát, nagybátyja házába Pestre költözik. 1823 és 1826 között a piaristáknál tanul, a pesti katolikus főgimnázium végzettjeként kiemelkedő eredményt ér el, kitűnt a magyar nyelv és a római katolikus teológiai ismeretekből.

Pályaválasztás Pesten
Miután betölti a 18 évet, azonnal áttér a görögkeleti vallásra. Elhatározását a Magyar Ki­rályi Helytartótanács 1828. szeptember 2-án keltezett királyi rendelettel hagyja jóvá. Şa­guna 1826 és 1829 közt elvégzi a pesti egyetem filozófia és jogi karát, és pályát kell választania. Bár lehetőségei korlátlanok – mert maga mögött tudhatja gazdag nagybátyja anyagi támogatását –, barátai csodálkozására az ortodox papi pályát választja hivatásul. Teljesül édesanyja leghőbb vágya, fiából ortodox szerzetes lesz. Édesanyja mellett a Gra­bovszky családban eltöltött hat év is nagy hatást gyakorol rá. Şagunában itt ébred fel az érdeklődés az aromán nyelv és történelem iránt. Nem lehet tudni, hogy a családban használják-e az aromán nyelvet, de igazolható, hogy ápolják az aromán történelmi tudatot.
A pesti aromán és görög kereskedők közösségében a 18. században a görögök vannak számszerű többségben. Az iskolában és a templomban származásra való tekintet nélkül görögül beszélnek. Az arománok az 1800-as évektől kezdve fokozatosan többségbe kerülnek, és követelik, hogy az ortodox egyház, illetve a közösség vezetésében egyenlőek legyenek a görögökkel. Az aromán közösség érdekeit Gra­bovszky Athanas képviseli, 1808-ban megpróbálja kiharcolni a kétnyelvű vallásos liturgiát. Hogy ez sikerült-e vagy sem, nem tudjuk. Biz­tos azonban az, hogy Grabovszky megvásárolja a Budán kiadott korabeli román nyelvű kiadványokat, ezt bizonyítják bőkezű adományai, amelyekkel támogatja a román nyelvű könyvkiadást. A román nyelvhasználat terjesztésében Grabovszky Athanas felesége tesz jelentős lépést, aki 1815-ben megszervezi a Pesti Macedo­román Nők Egyesületét, célul tűzve ki az anyanyelvi kultúra ápolását. Grabovszky háza, udvara a kor kiemelkedő értelmiségijeinek és politikusainak találkozóhelye. Itt megfordult többek közt báró Ötvös József, Gozsdu Manó és mások. E családi háttér mutatja, hogy a többnyire katolikus iskolázottságú, diplomájú és végzettsége alapján magyarnak (is) tartott Şaguna miért vállalja az ortodoxia útját.

Az ortodoxia útján
1829-ben Versecen beiratkozik az ortodox teológiára. 1832-ben belép a kalugyerek rendjébe. A verseci választást elősegíti az is, hogy Maxim Manuilovici, Versec szerb püspöke a Grabovszky család rokona. Şaguna 1833-ban szerzetesi névként felveszi az Andrej (Andrei) nevet a korábbi Anasztáz helyett. Szerzetessé szentelése után tizenkét évig a szerb lakosságú Versecen él. Ez számára nem okoz lelki törést, mert a szerb rokonság, a szerb ortodox vallás révén a nyelv és a kultúra részese is, emellett élvezi Stefan Stratimirović szerb metropolita (érsek) teljes támogatását. 1834 és 1842 között végigjárja az összes egyházi fokozatot. 1845-ben Iosif Rajačić, a város metropolitája Şagunát Karlócára hívja teológiatanárnak, és titkárának nevezi ki. Egy időben Karlócán és Versecen is előadótanár.
A karlócaiak Şagunáról, a szerb érsek személyi titkáráról úgy tudják, hogy a szerb érdekek „lánglelkű harcosa”. Miután Vasile Moga erdélyi ortodox püspök 1845-ben elhunyt, Şaguna a megüresedett nagyszebeni görögkeleti püspöki szék várományosa lesz. Kezdetben helynöki megbízást kap. A román főpapság, a román klérus idegenkedve, nem szívesen fogadja, mert a helyi román és a felső szerb egyházi vezetés közti ellentét egyre feszültebb. A románok nehezményezik, hogy a hívektől begyűjtött jövedelem jó része Karlócára vándorol, a verseci és az aradi egyházmegye román falvaiba többnyire szerb pópákat neveznek ki, akik híveik elszerbesítésén munkálkodnak. Érthető, hogy Şagunát Erdélyben mint a karlócai szerb pátriárka képviselőjét, mint annak „meghosszabbított” karját tartják számon.

(folytatjuk)