Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt. Özönlöttek hozzá a zarándokok, az egyszerű emberek szentjeként vonul be a történelembe. Bár pápasága rövid ideig tartott, mégis tudott maradandót alkotni. Teljesen váratlanul összehívta a II. vatikáni zsinatot, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. Szentté 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt avatták, akiről most nem szólok, hiszen minap még közöttünk élt, és élő még a lelki kapcsolat vele.
A II. világháború alatt sok zsidót mentett meg, például vízumok kiállításával, illetve a holokausztról megszerzett információk továbbításával. Pápaként is igyekezett közel maradni a hívekhez, közvetlen egyszerűségével és humorával hamar népszerűvé vált. A kubai rakétaválság idején segítette a kapcsolatfelvételt Kennedy és Hruscsov között. Nyolc enciklikájából a Béke a földön című lett a leghíresebb. Ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló, nemzetek közötti békét szorgalmazta. Az egyházi élet megújulását rendkívül fontosnak tartotta. A katolikus egyház és a világ közti kibékülést, valamint az ökumenizmust hirdette, az ítélkezés helyett a megbékélést. Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Szerette korát, derűlátóan gondolt a jövőre. A Time magazin 1962-ben az év emberévé választotta. A köznyelv többféleképpen is nevezte őt: a jó pápa, a világ plébánosa, illetve – amiért időről időre elhagyta a Vatikánt – az amerikaiak Johnnie Walkernek nevezték, a whiskymárkára utalva. Nagyon sokféle bírálat érte, nevezték kommunistának, szabadkőművesnek, nácinak és zsidóbarátnak egyaránt. Halálos ágyán így beszélt erről: „Nem álltunk meg, hogy felszedegessük azokat a köveket, amelyeket erről vagy arról az oldalról dobtak ránk. Mi senkit sem köveztünk meg.”
XXIII. János pápa imádsága így szól: „Mennyei Atyám! Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő. Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban. Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen.”
Mai pápánk, Ferenc az, aki emberi habitusában, egyszerűségében és bátorságában hozzá hasonló, és – hogy stílszerűek legyünk – jót tesz világnak és egyháznak egyaránt, akár a Ferenc gyógykeserű a jóléttől megterhelt gyomornak. A Jóisten vigyázza lépteit, és közben mosolyogjon új szentjeire, Jánosra és János Pálra!