Amikor két évvel ezelőtt a szocialisták népszavazással meneszteni akarták az államelnököt, s saját belügyminiszterük, Ioan Rus bejelentette: a szavazásra jogosult állampolgárok száma meghaladja a 18 milliót, olyan hisztérikus zuvat vette kezdetét, hogy joggal várhatta el mindenki, aki ebben az országban él és mozog: a rendelkezésükre álló két esztendő alatt lélekszám dolgában is rendet raknak.
S lám, épp a napokban derült ki, akkori acsarkodásukat semmittevés követte, s a hamarosan sorra kerülő európai parlamenti választásokra elkészített – most már elektronikusan számon tartott – lajstrommal is 18 milliónál két-háromszázezerrel több választójogú polgárt tartanak számon. Igaz, közben a 2012-es népszámlálás adatait is többször újraértékelték, az Országos Statisztikai Hivatalnál hosszas gondolkodás után úgy döntöttek, hogy az országnak 20,2 millió lakosa van, és 512 000 külföldre telepedett, választójoggal rendelkező állampolgára. Akkoriban e mesterséges népszaporulatot azzal magyarázták, hogy, ha törik, ha szakad, húszmillió fölött kell tartani az ország állandó lakosainak számát, mert így több pénzt lehet kérni az uniótól, több képviselőt lehet bejuttatni az EP-be, s egyáltalán: más a rangja egy országnak, ha nem 19 milliónál valamivel több lakosa van, hanem 20 millió fölött. Hogy a szavazatra jogosultak száma köszönő viszonyban sincs a valósággal, egy másik 2012-es népszámlálási adat is bizonyítja, miszerint 3,7 millió tizennyolc éven aluli él tájainkon. Közben egy-két évjárat választójoggal rendelkező állampolgárrá cseperedett, de még ha vészesen le is csökkent a születések száma, néhány százezer gyermek mégis a világra jött, tehát arányaiban a fent említett szám alig változott, ráadásul az is ténykérdés, hogy egy ország lakosságának 18,2–3 százaléka kiskorú.
Pontáék a szavazásra jogosultak lajstromának elkészítését a polgármesterek hatáskörébe helyezték át, de a jelek szerint a város- vagy községvezetőknek sem fűződik érdeke a helyzet tisztázásához, nevetséges érvekkel támogatják meg a lakossági nyilvántartások alapján készített szavazónévsoraikat: nem az a lényeg, hogy holtak ne szerepeljenek a listán, hanem hogy azok ne szavazzanak!
Különben, hogy ki mit ér el a felduzzasztott lajstromokkal, később válik el, tény ellenben: ez az ország mai napig nem jutott el addig, hogy statisztikáiban, lajstromaiban bízni lehessen. Képtelenek – beleértve a népszámlálást is – valós adatok összegyűjtésére, s a hazugságot – ha érdekük azt diktálja – akár állampolitikai rangra emelik.
