Örömmel veszem kezembe a tollat, hogy méltóképpen javasoljam a Pro Urbe-díjra azt az embert, aki becsülettel rá­szolgált arra. Keresztes László nyugalmazott tanár urat nagyon sokan ismerik, ám még példamutató életvitele után is sokaknak be kell mutatni, hogy elismerjék közösségünkért végzett szolgálatát.
Úgy gondolom, hogy élete alkonya felé haladva, 70 év eltelte után számára és számunkra óriási jelentőséggel bír a több mint kétezer éves üzenet bizonyossága: „Bol­dogok a sze­lídek...” Egyre inkább ki­marad a szép magyar szó, a szelídség ismerete lelki marcangolással, ellenségeskedéssel terhes korunkból. A szelídség megélésének példáját láthatjuk Keresztes László életé­ben. Nagyon sok küzdelmet vívott, hogy eredményes mun­kával szolgálja a jövendőt. Mint sporttanár tanult, hogy taníthasson. Testnevelő tanár­ként torna- és kosár­labdaedzői, játékvezetői képesítést szerzett, majd mindezek ismerete után igen fontos megbízatásokat teljesített: szaktan­felügyelő, a Kovászna megyei sporttanács elnöke, az 1-es számú sportklub igazgatója és 16 évig a Székely Mikó Kollégium al­igazgatója volt. Nem hival­kodva, hanem szelíden, de elévülhetetlen érdemeket szerzett. Megszervezte a Kárpát-medencei magyar gyermekek atlétikai bajnokságát. Élő, eleven kapcsolatot teremtett a határokon túli magyar iskolákkal, különböző sportrendezvényeket szer­vezett. Hadd írjuk le, emlékezve és emlékeztetve, hogy Magyarországról a kis­kunhalasi Bibó István Gim­názium, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium, a dunaújvárosi sportiskola, a haj­dúná­nási iskola, a miskolci Fény Gyula Gimnázium, Ukraj­nából a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, Szlo­vákiából a füleki gimnázium, Muravidékről a lendvai két­nyelvű középiskola, Szer­biából a szabadkai vegyészeti iskola tanárai és diákjai ismerkedtek meg a Székely Mikó Kollégium tanáraival és diákjaival. Időt­álló és jö­vendőt munkáló magvetés volt. Tevé­keny­ségét elismerve jó reménységgel gondolunk arra, hogy folytatni kell e nemes munkát.
Mint csendesen, szépen mun­kálkodó tanárnak arra is jutott ideje, hogy 1990 után a Székely Mikó Kollégium véndiák-találkozóit szervezze, nyugdíjas- kora ellenére felvállalta a Szé­kely Mikó Alapítvány titkári tisztségét, és hatalmas szerve­ző­mun­kájával hordozza ma is ennek oroszlánrészét. Em­lé­kezve és emlékeztetve a múltra, az alapítvány szobrot állított Csutak Vilmos egykori igaz­ga­tónak, az iskola neves taná­rainak, diákjainak síremlékét ápolva Bágyu András, Vékás Domokos, Kis Manyi síremlékét is megkoszorúzták. A kis­kunhalasi gimnázium bejáratához kis székely kaput állíttatott az alapítvány, és az évek során nagyon sok tanulónak nyújtott tanulmányi segélyt.
Rengeteg levelezés, utazás saját autóval – Keresztes László szolgált! Ismételten kérdezhetjük, honnan volt és van ereje az embert próbáló szolgálatra? Bizonyosan mond­hatom, kapott tálentumát nem ásta el, hanem bőséggel kamatoztatja népünk javára.
Keresztes László bölcsen teljesítette kötelességét, és nyugodt szívvel írhatom, hogy azért boldog ember, mert híven töltötte be elhivatottságát.

Incze Sándor, nyugalmazott esperes