A betegeket akár arra is lehetne kötelezni, hogy természetgyógyászati kurzusra járjanak, és gyógyteákkal gyógyítsák magukat, mert azok kevesebbe kerülnek, mint a méregdrága gyógyszerek, amelyek azért méregdrágák, mert tulajdonképpen mérgek.
Azért néha kibújik a szög a zsákból, és kiderül, igenis, nagy pénzek lapulnak helyenként az egészségügyben. Más kérdés, hogy nem krónikus és mindenféle veszélyes betegségre, mint a TBC vagy a rák, hanem például plasztikai műtétekre. A bukaresti Égéses Betegek Kórházában például egész szépen inkasszáltak az ott dolgozók. Tulajdonképpen ők iparszerűen művelték a szépségipart. Annyi pénzt találtak a gyanúsítottaknál tartott házkutatáskor, hogy pénzszámoló gépeket kellett vinniük, mert ha kézzel számolták volna meg az ott talált 280 000 eurót és 80 000 lejt, lejárt volna a delikvensek 24 órás letartóztatási parancsa. (S még mennyi pénzük lehet máshol?)
A „betegek” ugyan nem az említett kórházban jelentkeztek, hanem valami magán- vagy szépészeti klinikán, de onnan az égésesekhez irányították, ahol sikeresen „gyógyították” őket. A plasztikai műtéteket itt a piaci ár alatt végezték el a hozzáértők, és aztán még egyszer elszámolták az egészségbiztosítónál is. Amit a kliens fizetett, testvériesen elosztották a műtétek szépségszobrászai és segédei.
Az elszámolás nem lehetett bonyolult, mert olyan diagnózist írhattak fel a megnagyobbított mellű nőknek, mint például: mellénél kezdetben csak kis forróságot érzett, később már úgy felforrósodott, hogy megégett, és ezért plasztikai műtétet kellett rajta végrehajtani. Vagy akinél zsírleszívást végeztek, annak azt lehetett írni: hasára rántott forró víz égette meg, ezért kellett megműteni. Akinek meg arcát műtötték, azt a kávéfőző felrobbanása miatti égésre lehetett fogni, és így tovább. A nyomozás során érdekes dolgok derültek ki. Volt, aki telefonon panaszkodott az orvosnak, hogy eurócskánként tudta félrerakni a dudanagyításhoz szükséges pénzt, és mégsem elég. De azért ő inkább még gyűjt, mert minőségi mellet akar. Volt, akinek az orvos szép mellecskéket ajánlott, mivel látta, hogy a hölgy magas, és ráadásul magas sarkú cipőben jár. Ahhoz a nagyobbacska cicik illenek.
Aztán volt, aki néminemű női nemi átszabást sürgetett, hogy legyen egy szép nyara a tengeren.
Most, amikor ezt a szép summát beinkasszálja az állam, remélem, az egészségügy bevételeit fogja növelni, s a törött lábú betegnek nem kell gipszet vinnie a kórházba, mert ebből a pénzből legalább arra futja.
Bár az is lehetséges, hogy bizonyos szépészeti műtéteket feltesznek a támogatottak listájára, legalább olyanoknak, akiknek munkája megköveteli, hogy dögösek legyenek. Egy hírtelevízió bemondónőjét hogyan lehetne elképzelni első látásra normálisnak tűnő mellekkel, felvarratlan arccal, meg nem nagyobbított ajkakkal? És a szexiparban serénykedőknek sem lehetnek silány minőségű munkaeszközeik.
Ők mind-mind a köznek dolgoznak, így megérdemlik, hogy közpénzből végezzék el rajtuk a szépítési, (át)szabászati, tatarozási munkálatokat.