Végre elkészült a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozata épületének bejárata és parkolója, nem kell köveken bukdácsolni, esőben, sárban taposni.
Ízlésesen kialakított járdák, frissen ültetett csemeték fogadnak, hamarosan a járdasziget virágai is kinyílnak, jókedvűen léphet be tanár, diák és az egyre népesebb látogatósereg, akik különböző rendezvényekre érkeznek Háromszék egyetemi központjába.
A napokban, a Szent György Napok hetén rendkívül színvonalas fotókiállításra hívták meg a természetkedvelőket, az Erdélyi Kárpát Egyesület EKE 5. vándorkiállítása anyagát állították ki az egyetem aulájában, amelyet még két hétig láthat a közönség. Az ellenben sok kérdést felvet, hogy a legrangosabb természetfotó-versenyeken is díjra érdemesíthető fényképek csak sorokban elhelyezett székek támlájának támasztva kaptak helyet, és csak napsütéses időben, sötétedés előtt élvezhetőek, mivel a terem hétköznapi megvilágítása nem alkalmas kiállításra, azt ugyanis külön szokás beszerelni az adott tárlat anyagának függvényében.
Egy értékes kiállítás igénytelen tálalása mellett az épületbe látogatót az is meghökkenti, hogy a bejáratnál az egyetem korábbi és jelenlegi vezetőinek színesen festett portréja fogadja, ami a legenyhébb kifejezéssel szólva is ízléstelen és giccses. Nem az alkotót marasztaljuk el, hisz ő végezte a munkáját, nem is rosszul, hanem a megrendelők esze járását nem értjük. Szokás az alapító nevét feltüntetni, évszámmal és esetleg fényképpel ellátni az emléktáblát, megörökíthetőek a legkiemelkedőbb tanárok, akik évtizedeken keresztül öregbítették egy intézmény hírnevét, a névadóról is készülhet emléktábla, plakett, szobor, de a jó ízlés szerint annak nincs helye, hogy azoknak a tanároknak a festett portréja lógjon a falon, akik jelenleg még tanítanak ezekben a tantermekben, ráadásul történik mindez azon az egyetemi tagozaton, amely olyan fiatal, hogy még nincs mód történelmi távlatokból mérni az eredményét...