Családja, barátai, zenésztársai, tanítványai és tisztelői kísérték utolsó útjára Buffó Rigó Sándort, a 100 Tagú Cigányzenekar elnökét, prímását. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatával kitüntetett zenészt a budapesti Kozma utcai Új köztemetőben helyezték örök nyugalomra hétfőn.
„Magyar, cigány és zene, ez a három szó, amely bennünket a személyes megrendülésen és veszteségen túl itt egybetart. Őrizzük meg Buffó Rigó Sándor emlékét, és tartsunk össze azért, hogy ami a magyarokat és a cigányokat erőssé teszi együtt, a zene, a szeretet, az összefogás és a munka, ne gyengüljön, hanem erősödjön” – fogalmazott gyászbeszédében Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Xavier Dubuc, a 100 Tagú Cigányzenekar menedzsere búcsúztatójában arról beszélt, hogy csodálta a zenész virtuozitását, karizmáját, érzékenységét és nagylelkűségét. „Nagyon jó ember volt, rendkívüli intelligenciával, mindig nyitott az új gondolatokra, amelyek előrevihetik a világot” – hangsúlyozta. Beke Farkas Nándor, a zenekar főtitkára szerint Buffó Rigó Sándor egyénisége és zenei tudása is kiemelkedő volt. Művészeti vezetőként a zenekar felkészítését és betanítását tekintette elsődleges céljának. „A közönség szeretete itthon és külföldön is jól tükrözi kiváló munkásságát” – mutatott rá, hozzátéve, hogy a Rajkó zenekar ifjú tehetségei mellett Hollandiában, Norvégiában is több zenekart tanított hosszú éveken keresztül. Felidézte, hogy fiatal korától a legjobb muzsikusokkal játszott együtt. Húszévesen alapította meg saját zenekarát Balatonfüreden. „Zenei karriere Füredtől egészen New Yorkig, szülőhelyétől, Tatától Lyonig vagy Pekingig ívelt kontinenseken át” – hangsúlyozta.
Iványi Gábor metodista lelkész a szertartáson felidézte, hogy Buffó Rigó Sándor 65. születésnapja után nem egészen tíz nappal távozott súlyos betegséget követően. Muzsikus családban született, édesanyja a nevezetes Járóka családból származik. Első zenei próbálkozásai Rigó József zenekarában csendültek fel, ahol mindent megtanult a hegedűről, amit csak lehetett. Huszonegy évesen már prímás lett a Balatonfüredi Marina Szállóban, „majd kinyílott a világ, melyben csaknem valamennyi kontinens számtalan országában a magyar cigányzene meghatalmazott, igazi nagykövete lett” – emelte ki Iványi. Mint elmondta, a zenész folyékonyan beszélt angolul, németül hollandul, franciául és olaszul. A magyar zenén túl a felkeresett népek kedvenc dalait is könnyedén sajátította el és építette be saját, majd később a 100 Tagú Cigányzenekar repertoárjába. Fő hangszere mellett a klarinét kivételével minden zenekari szerszámot megszólaltatott. „Csodálatosan játszott, és nemcsak a szakmai tudása volt egyedülálló, igazi muzsikus is volt, nagy lélekismerő és vezéregyéniség” – hangsúlyozta.
