Magyar nevét olyan cserjékről kapta, amelyek a rózsafélék családjában gyakran előforduló, tövises hajtású erdei növények (galagonya), de előfordul a barack-, szilva-, májusfa és a kökénybokor alatt is. Mivel a döggombák családjába tartozik, gyűjtése óvatosságra int, mert rokonai között mérgezőek is akadnak. Ezek azonban inkább május után jelennek meg, amikor a tövisaljagomba már eltűnőben.
Kalapja váltakozó szélességű (4–10 cm), hullámos széle sátorszerű csúcsban magasodik. Színe a szürke és a barnászöld keveréke, felülete fénylő. Piszkosfehér lemezei előbb rózsás árnyalatúak, majd szürkésre váltanak. Tönkje egyenletes vastagságú, halványszürke, lisztszagú. Mivel néhány tavaszi előfordulású döggombához hasonlít, amíg megismerjük, kérjük gombász ismerősünk, szakértő tanácsát.
Levesnek, raguknak, mártásnak, rántottába felhasználható, enyhe ízű, de „észreveteti magát” ételünk ízegyüttesében.