Egyedinek is nevezhető az, amikor egy nőszövetség, annak elnöke egyháztörténeti és levéltári búvárkodásra vállalkozik. Milyen múltra tekint vissza a fennállásának 104. évébe lépő Erdélyi Unitárius Nőszövetség, mikor alakult meg a helybeli? Erre kaphattunk feleletet azon a vetített képes előadáson, amelyet a sepsiszentgyörgyi unitárius nőszövetség elnöke, Váncsa Csilla mutatott be, s amelyről Ferenczi Mária-Magdolna nőszövetségi médiafelelős és keblitanácsos is beszámolt a Nők Világa című egyházi kiadványban.
A sikeres és szemléltető összefoglalóhoz még annyit kell hozzáfűzni, hogy József Lajos unitárius lelkész 1894-ben foglalta el a kilyéni unitárius eklézsia megüresedett papi állását, és megalapította az addig filiaként működő Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközséget. Megvásárolta a sepsiszentgyörgyi parkban álló Szent József római katolikus templommal átellenben lévő Ehédi-féle házat és telket, ahol imaházat, papi lakást rendezett be, és 1904-ben a gyülekezet lelkésze lett.
A felekezeti vagy helyenként ökumenikus alapon tevékenykedő nőmozgalom az egyházi élet elengedhetetlenül szükséges része, amelynek napjainkban is számos példájával találkozunk. A hazai rendszerváltás után új szakaszába lépett az egyházak ilyen jellegű tevékenysége. A sepsiszentgyörgyi unitárius nőszövetséget 1990 januárjában Török Áronné tiszteletes asszony elnökletével, 45 taggal szervezték újra – tudtuk meg az említett forrásokból. 1992-től a hatvannégy tagú nőszövetség 200 gyermeknek készít karácsonyi csomagot, kézimunkáztak, ajándék játékokat készítettek, dalcsoportot szerveztek, nagycsaládosokat segélyeztek, fogadták az egyházközség vendégeit. Kézimunkák és kürtőskalács eladásából származó jövedelmeküket a 2001-ben felavatott templom építésére fordították. 2004-től dr. Albert Évától négyévi áldozatos munka után Váncsa Csilla vette át az elnökséggel járó munkát.
– Összejöveteleket szervezünk folyamatosan – részletezte. – Feladatunknak tekintjük a hagyományápolást, a kézimunkák készítését, a szőnyegszövést, a beteglátogatást, a karácsonyi vásárok megszervezését. Rendszeresen látogatjuk a lókodi öregotthon lakóit. Kapcsolatot tartunk a testvér és a szórványmagyar nőszövetségekkel, lupényi hittestvéreinkkel. Szeretetvendégségeinken mindig közismert személyiségek tartanak előadást, könyvbemutatókat, amelyekről alkalomadtán a helyi lapok is beszámoltak. Munkánkat segítették és segítik a lelkész kisasszonyok, Székely Mónika, Orbán Erika, Szabó Adél és Mátéfi Tímea, valamint Horváth Piroska és Tóth György. Május elején a lupényi testvér nőszövetséget fogadjuk vendégként, felhasználva a pályázati eszközöket 25 énekeskönyvet vásároltunk a konfirmáló ifjaknak. Hinni és tenni! – ezt a logót választottuk magunknak, ez egyébként a címe Zsakó Erzsébet korábbi országos elnök asszonyunk nőszövetség-történeti kötetének (2003) is.
Sepsiszentgyörgyön 1926-ban szerveződik újra a nőszövetség, József Lajosné Ütő Julianna tiszteletes asszony elnöklete alatt. Hosszú, de csak látszólagos szünet következik, s majd 1940-ben dr. Szántó Vitusné elnök már újabb sikerekről ad hírt. Ekképpen illeszkedik bele a hazai magyar unitárius nőszövetségek történetébe a sepsiszentgyörgyiek régi-új nőmozgalma.
