Farkas Réka
Európának fizetnie kellene a Romániában képzett, innen elvándorolt orvosok után – az elmúlt napokban kétszer is felmerült ez a gondolat, előbb az orvoskamara országos elnöke, majd egy szakminisztériumi államtitkár fogalmazta meg.
Az adatok valóban döbbenetesek: a csatlakozás óta eltelt bő hét évben 15 ezer orvos hagyta el az országot, a végzett orvostanhallgatók harmada máshol keresi boldogulását. A bukaresti nagyokosok azt is kiszámolták, hogy 3,5 milliárd euróra becsülhető a tudásukat máshol kamatoztató orvosok képzésének a költsége.
Huszonöt év után mintha Csipkerózsika-álomból ébrednének fel a hatalom minden rendű-rangú képviselői, rájönni látszanak, hogy nemcsak epret szedni vándorolnak ki románok milliói, de a legértékesebb szürkeállomány is külföldre költözik, nemcsak orvosok, de a tudományok különböző területeinek elitje is rég máshol kamatoztatja tudását. És nem is biztos, hogy csak a több pénzért, főként azért, mert itthon esélye sincs méltó munkára, fejlődésre, tudása kibontakoztatására. Csak most, mikor csontig ér a kés, kezdik kapkodni fejüket, s jobb ötlet híján pénzt követelnének azoktól az államoktól, melyek lehetőséget nyújtanak, és használják az elszívott tudást.
Lassan orvosok nélkül marad Románia, Európában utolsó helyen áll, már Moldova Köztársaságban is nagyobb az egy főre jutó orvosok száma, mint nálunk. A felelősök azonban nem az okot keresik, pénzt követelnének a fejlett Nyugattól, elmondásuk szerint, hogy felszámolják az áldatlan állapotokat. Pénzt, amelyet felelőtlenül el lehet pallni, el lehet lopni, amely legalább néhányakat vagyonossá tesz. Bebizonyosodott az elmúlt években, hogy az európai pályázati pénzek feneketlen zsákba hullanak, a valós érték sokszorosáért végzik a munkálatokat a megbízott, többnyire kiváltságos cégek. Nyílt titok, hogy öt-tíz százalékot eleve le kell adniuk a munkálatok elnyeréséért, ám megtakarítanak egy szép tételt a felhasznált anyag minőségén, az alkalmazottak bérén. Nem kell messze mennünk, elég ha szűkebb környezetünkben szétnézünk, hogyan verik szét az egyik pályázatból lerakott aszfaltot a másik kivitelezése miatt, miként hasad újra és újra a nemrég lefektetett vízvezeték, hogyan válik áthatolhatatlan tengerré a frissen elkészült úttest egy kisebb eső után. Elpazarolt, semmivé vált eurómilliók uniós és állami alapokból.
Nincs pénz egészségügyre, oktatásra, mert elfolyik a semmibe és a jól helyezkedők zsebébe. Mert elűzték az országból a tudást, a szakértelmet. Nem tudnak és nem is akarnak valós fejlődést Romániában, hisz a zavarosban halászni könnyebb, s most, hogy az államkassza egyre üresebb, megfizettetnék az elüldözött szürkeállományt is. Pénz kell, sok-sok pénz, hisz vannak bőven még, kik telhetetlenek.
