Miután a karlócai szerb pátriárka Şagunát hivatalosan Erdély ortodox püspökének szenteli, az újdonsült püspököt már foglalkoztatja a Nagyszeben-központú ortodox püspökség érsekséggé alakítása, a szerb főegyháztól való elszakításának gondolata. Az adott helyzetben ez csak a magyar kormány támogatásával lehetséges, mert másképp nem lehet a püspökséget függetleníteni a karlócai szerb érsektől. A tét nem kicsi, ha sikerül, akkor ő lesz annak első érseke.
Noptsa László, Hunyad megye főispánja Teleki főkormányzónak írt levelében említi, hogy a nép lecsendesítésére március 28-án Şagunát kérte fel. A püspök már másnap elindul, és egy hét alatt ötvennégy falut látogat meg, buzdítja a parasztokat a földesurakkal szembeni kötelezettségeik teljesítésére. Hirdeti, hogy sorsuk jobbra fordul, mert az erdélyi országgyűlés meghozza a jobbágyfelszabadításról szóló törvényt. „Mindent kész vagyok megkísértetni – írja április 3-án a főkor­mány­zónak –, mi a csendnek s rendnek hazánkbani fenntartását érdekelheti”. Gróf Mikó Imre – április 16-án feleségének keltezett levelében – beszámol a püspök Hunyad megyei útjáról, és bizakodóan megjegyzi, hogy itt parasztlázadástól nem kell tartani. Idézem Mikó levelét: „Şagunának vevém ma egy levelét, melyben írja, hogy Hunyad vármegyében a kitöréstől nem lehet tartani, s hogy a románok tőle kérdezték, hogy honnan jön az ellenség, aki ellen annyira készülnek a nemesek”. Amikor április derekán a Hunyad megyei parasztság forrong, Şaguna pásztorlevelek küldésével csendesíti őket. Victor Cheresteşiu történésznek lesújtó véleménye van Şaguna 1848 első felében játszott szerepéről. Rámutat arra, hogy a fiatal és ügybuzgó püspök Teleki főkormány­zó és Jósika kancellár utasításainak lelkes végrehajtója. Şaguna kész „a legnagyobb buzgalommal teljesíteni minden paran­csot, amelyet a nagyfejedelemség kormányától” kap. A püspök május 7-én tartott istentiszteleti beszédében, híveit ismételten uraikkal szembeni engedelmességre inti.

Szükség van a püspökre
A balázsfalvi román nemzetgyűlés miatt Şaguna kellemetlen helyzetbe kerül, mert nem akarja az erdélyi főkormányszékkel és az erdélyi kancelláriával kialakított jó kapcsolatait szétszakítani, még nem ismeri a bécsi udvar magyarokkal szembeni álláspontját, elképzeléseit. Bizonytalan, még nem tudja, hogy a ma­gyarok önállósulási törekvései sikerrel járnak-e vagy az osztrákok kerekednek felül. Şagunát ekkor magyarbarátnak tekintik. Balázsfalván arra törekszik, hogy olyan álláspontot képvi­seljen, amely a későbbiek során nem akadályozza karrierjét. Olyan úton haladjon, amely számára a legmegfelelőbb, vagyis lehetőleg a hatalom oldalán álljon. Ekkor még bírja a ma­gyar kormány teljes bizalmát, mert őt javasolják Magyarország és a román vajdaságok közti közvetítő szerepre. A kolozsvári Erdélyi Híradó április 30-i számában közölt hír szerint – a balázsfalvi román népgyűlés mérsékelt és nem magyarellenes jellegű lefolyása érdekében – feltétlenül szükséges, hogy a nagygyűlésen a görögkeleti püspök, Şaguna is jelen legyen.

Şaguna Balázsfalván
A balázsfalvi réten, a mező közepén épült emelvényen foglalnak helyet a nagygyűlés vezetői, köztük a két román egyház püspöke. Şaguna ekkor negyvenes korú, erőteljes al­katú, magas ember, fekete szakállú: „tüzes nagy szeméből büszkeség és ravaszság árad”. A gyűlésen „Şaguna püspök úr javaslatára – olvasható a jegyzőkönyvben – a gyűlésre hívták Schurter tábornok urat és a biztos urakat, hogy legyenek jelen”. Schurter a Balázsfalvára küldött osztrák katonai egység parancsnoka volt.
Şaguna a nagygyűlés megnyitása után az osztrák uralkodóházat hűségéről biztosítja, nem uszít a magyarok ellen, sőt, a többi nemzetek iránti szeretetre is buzdít. Mérsékelt hangot üt meg. A püspök magatartása, a tömegek csendességre intése arra utal, hogy szeretné fenntartani a jól kiépített kapcsolatait a magyar forradalom vezetőivel. Ezt tükrözi a május 16-án az Erdélyi Híradónak közlésre küldött körlevele is.
A magyar megfigyelők Şaguna balázsfalvi politikai nyilatkozatait különbözőképp értékelik. A gyűlésről írt jelentésében Pogány Károly főbíró nehezményezi, hogy Şaguna Ferdinánd császár nevét legalább hetvenszer említi, míg a magyar országgyűlését csak egyszer, azt is futólagosan és mellékesen. Ezzel ellentétben a főkormányszéki biztosok, Szabó József és báró Bánffy Miklós beszámolói a gyűlés békés jellegét hangsúlyozzák, kiemelve, hogy ez Şaguna püspök pozitív hozzáállásának köszönhető. A gyűlés idején uralkodó rendről, Şaguna akkori szerepéről – a negyvennyolcas forradalmár – Alexandru Papiu Ilarian másképp vélekedik: „Senki nem tudja jobban, mint maga Nagyszeben püspö­ke, hogy ez nem az ő érdeme. Ez a püspök csak nemrégiben jött Erdélybe, és nagyon kevés román ismerte. A közügyekben még semmivel sem tűnt ki, kivéve, hogy a szebeni román egyházi életben bevezette a magyar nyelvet, mielőtt erre törvény kötelezte volna, s amivel felháborított minden románt”.
A harciasabb, a radikális román vezetőknek és a tömeg egy részének sem tetszik Şaguna békességre intése. „Nem szerették – írja Papiu – a felhívás szavait: látjátok, hogy uraitok javatokat akarják”. A nép már korábbról tudja azt, hogy Şaguna „Erdélyben új ember”. A gyűlés harmadik napját – a Székesegyház előtt – a megcsappant létszámú tömegnek tartják. El­készítik a jegyzőkönyveket és a petíciót, majd a két püspök ismét beszédet mond, és berekesztik a gyűlést. A gyűlés végén Şaguna a nem­zetgyűlés elnökeként – a balázsfalvi görög katolikus püspökkel – együtt aláírásukkal el­látott magyar nyelvű igazolványt adnak ki, amelyben bizonyítják az összegyűlt nép „csen­des és erkölcsös” magaviseletét. Şaguna még a gyűlés idején, május 16-án nyomtatásban közread egy körlevelet, amelyben arra kéri híveit, hogy a gyűlés végén menjenek haza. Felhívja a figyelmüket arra, hogy hamarosan megszűnnek a jobbágyi szolgáltatások, de addig is, míg a törvény elkészül, legyenek engedelmesek földesuraikkal szemben. E körlevél semmilyen román követelést nem tartalmaz, csak a jobbágyság eltörlését emlegeti. Ter­mé­szetesen Şagunának úgy kell lavíroznia, hogy a románok, a magyarok bizalmát, de a császárét se veszítse el. E terve sikerül.

(folytatjuk)