Şaguna időközben elnyeri az olyan jeles politikusok bizalmát is, mint Kossuth Lajos. 1848 tavaszán lavíroz a magyar kormány és a szervezkedő román értelmiségiek közt. Nem lehet véletlen, hogy az első, áprilisban tartott balázsfalvi gyűlésen nem vesz részt, ürügyként szolgál az épp akkorra időzített karlócai püspöki felszentelése, melyet Rajačić pátriárka celebrál. Érdekes román ember lehetett ez a Şaguna, aki az erdélyi püspöki székhelyen, senki által nem kényszerítve vezeti be a magyar nyelvhasználatot, Karlócán csak szerbül beszél.
Miután a karlócai szerb pátriárka Şagunát hivatalosan Erdély ortodox püspökének szenteli, az újdonsült püspököt már foglalkoztatja a Nagyszeben-központú ortodox püspökség érsekséggé alakítása, a szerb főegyháztól való elszakításának gondolata. Az adott helyzetben ez csak a magyar kormány támogatásával lehetséges, mert másképp nem lehet a püspökséget függetleníteni a karlócai szerb érsektől. A tét nem kicsi, ha sikerül, akkor ő lesz annak első érseke.
Noptsa László, Hunyad megye főispánja Teleki főkormányzónak írt levelében említi, hogy a nép lecsendesítésére március 28-án Şagunát kérte fel. A püspök már másnap elindul, és egy hét alatt ötvennégy falut látogat meg, buzdítja a parasztokat a földesurakkal szembeni kötelezettségeik teljesítésére. Hirdeti, hogy sorsuk jobbra fordul, mert az erdélyi országgyűlés meghozza a jobbágyfelszabadításról szóló törvényt. „Mindent kész vagyok megkísértetni – írja április 3-án a főkormányzónak –, mi a csendnek s rendnek hazánkbani fenntartását érdekelheti”. Gróf Mikó Imre – április 16-án feleségének keltezett levelében – beszámol a püspök Hunyad megyei útjáról, és bizakodóan megjegyzi, hogy itt parasztlázadástól nem kell tartani. Idézem Mikó levelét: „Şagunának vevém ma egy levelét, melyben írja, hogy Hunyad vármegyében a kitöréstől nem lehet tartani, s hogy a románok tőle kérdezték, hogy honnan jön az ellenség, aki ellen annyira készülnek a nemesek”. Amikor április derekán a Hunyad megyei parasztság forrong, Şaguna pásztorlevelek küldésével csendesíti őket. Victor Cheresteşiu történésznek lesújtó véleménye van Şaguna 1848 első felében játszott szerepéről. Rámutat arra, hogy a fiatal és ügybuzgó püspök Teleki főkormányzó és Jósika kancellár utasításainak lelkes végrehajtója. Şaguna kész „a legnagyobb buzgalommal teljesíteni minden parancsot, amelyet a nagyfejedelemség kormányától” kap. A püspök május 7-én tartott istentiszteleti beszédében, híveit ismételten uraikkal szembeni engedelmességre inti.
Szükség van a püspökre
A balázsfalvi román nemzetgyűlés miatt Şaguna kellemetlen helyzetbe kerül, mert nem akarja az erdélyi főkormányszékkel és az erdélyi kancelláriával kialakított jó kapcsolatait szétszakítani, még nem ismeri a bécsi udvar magyarokkal szembeni álláspontját, elképzeléseit. Bizonytalan, még nem tudja, hogy a magyarok önállósulási törekvései sikerrel járnak-e vagy az osztrákok kerekednek felül. Şagunát ekkor magyarbarátnak tekintik. Balázsfalván arra törekszik, hogy olyan álláspontot képviseljen, amely a későbbiek során nem akadályozza karrierjét. Olyan úton haladjon, amely számára a legmegfelelőbb, vagyis lehetőleg a hatalom oldalán álljon. Ekkor még bírja a magyar kormány teljes bizalmát, mert őt javasolják Magyarország és a román vajdaságok közti közvetítő szerepre. A kolozsvári Erdélyi Híradó április 30-i számában közölt hír szerint – a balázsfalvi román népgyűlés mérsékelt és nem magyarellenes jellegű lefolyása érdekében – feltétlenül szükséges, hogy a nagygyűlésen a görögkeleti püspök, Şaguna is jelen legyen.
Şaguna Balázsfalván
A balázsfalvi réten, a mező közepén épült emelvényen foglalnak helyet a nagygyűlés vezetői, köztük a két román egyház püspöke. Şaguna ekkor negyvenes korú, erőteljes alkatú, magas ember, fekete szakállú: „tüzes nagy szeméből büszkeség és ravaszság árad”. A gyűlésen „Şaguna püspök úr javaslatára – olvasható a jegyzőkönyvben – a gyűlésre hívták Schurter tábornok urat és a biztos urakat, hogy legyenek jelen”. Schurter a Balázsfalvára küldött osztrák katonai egység parancsnoka volt.
Şaguna a nagygyűlés megnyitása után az osztrák uralkodóházat hűségéről biztosítja, nem uszít a magyarok ellen, sőt, a többi nemzetek iránti szeretetre is buzdít. Mérsékelt hangot üt meg. A püspök magatartása, a tömegek csendességre intése arra utal, hogy szeretné fenntartani a jól kiépített kapcsolatait a magyar forradalom vezetőivel. Ezt tükrözi a május 16-án az Erdélyi Híradónak közlésre küldött körlevele is.
A magyar megfigyelők Şaguna balázsfalvi politikai nyilatkozatait különbözőképp értékelik. A gyűlésről írt jelentésében Pogány Károly főbíró nehezményezi, hogy Şaguna Ferdinánd császár nevét legalább hetvenszer említi, míg a magyar országgyűlését csak egyszer, azt is futólagosan és mellékesen. Ezzel ellentétben a főkormányszéki biztosok, Szabó József és báró Bánffy Miklós beszámolói a gyűlés békés jellegét hangsúlyozzák, kiemelve, hogy ez Şaguna püspök pozitív hozzáállásának köszönhető. A gyűlés idején uralkodó rendről, Şaguna akkori szerepéről – a negyvennyolcas forradalmár – Alexandru Papiu Ilarian másképp vélekedik: „Senki nem tudja jobban, mint maga Nagyszeben püspöke, hogy ez nem az ő érdeme. Ez a püspök csak nemrégiben jött Erdélybe, és nagyon kevés román ismerte. A közügyekben még semmivel sem tűnt ki, kivéve, hogy a szebeni román egyházi életben bevezette a magyar nyelvet, mielőtt erre törvény kötelezte volna, s amivel felháborított minden románt”.
A harciasabb, a radikális román vezetőknek és a tömeg egy részének sem tetszik Şaguna békességre intése. „Nem szerették – írja Papiu – a felhívás szavait: látjátok, hogy uraitok javatokat akarják”. A nép már korábbról tudja azt, hogy Şaguna „Erdélyben új ember”. A gyűlés harmadik napját – a Székesegyház előtt – a megcsappant létszámú tömegnek tartják. Elkészítik a jegyzőkönyveket és a petíciót, majd a két püspök ismét beszédet mond, és berekesztik a gyűlést. A gyűlés végén Şaguna a nemzetgyűlés elnökeként – a balázsfalvi görög katolikus püspökkel – együtt aláírásukkal ellátott magyar nyelvű igazolványt adnak ki, amelyben bizonyítják az összegyűlt nép „csendes és erkölcsös” magaviseletét. Şaguna még a gyűlés idején, május 16-án nyomtatásban közread egy körlevelet, amelyben arra kéri híveit, hogy a gyűlés végén menjenek haza. Felhívja a figyelmüket arra, hogy hamarosan megszűnnek a jobbágyi szolgáltatások, de addig is, míg a törvény elkészül, legyenek engedelmesek földesuraikkal szemben. E körlevél semmilyen román követelést nem tartalmaz, csak a jobbágyság eltörlését emlegeti. Természetesen Şagunának úgy kell lavíroznia, hogy a románok, a magyarok bizalmát, de a császárét se veszítse el. E terve sikerül.
(folytatjuk)