A film díszbemutatóját a forgatás egyik helyszínén, Gyergyóremetén tartották múlt pénteken; szombaton Csíkszeredában, vasárnap Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban, délután pedig Kézdivásárhelyen a Vigadó művelődési házban láthatta a közönség. A megyeszékhelyi találkozó a Székely Akadémia rendezvénysorozatban zajlott.
Az ebédidő ellenére az alkalomra megtelt a múzeum Bartók Terme. Az egybegyűlteket a Székely Akadémia működtetője, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ ügyvezető elnöke, Tóth Birtan Csaba köszöntötte, a történelmi háttérről Kádár Gyula, a rendezvény házigazdája beszélt. Hangolóként a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárjai katonadalokat adtak elő, majd következett a vetítés.
Az alkotásból, Illésfalvi Péter hadtörténeti szakértőtől megismerhetjük a háborús helyzetet. 1940 szeptemberében a Magyar Királyi Honvédség megszállta többek között Gyergyó vidékét is. Még azon az őszön berendezkedett a 21. székely határvadász-zászlóalj Gyergyótölgyes parancsnoksági központtal, alegységeinek egy része Gyergyó vidékének keleti szorosaiban helyezkedett el. A magyarországi tisztikar fokozatosan töltötte fel a zászlóalj állományát helyiekkel, hazaengedve az anyaországi állományt, megszervezve az állandó határvédelmet. 1942-től felállítottak Gyergyó vidékén három székely határőr-zászlóaljat, amely 40 és 60 év közötti korcsoportú állománnyal kiegészítette a védelmet. 1943 őszén másfél ezer 18-19 éves „levente katonát” vonultattak be tényleges katonai szolgálatra Maroshévízre, akiket 1944 tavaszán beosztottak az idős határőrök által felállított zászlóaljakba. A székely határőr-alakulatokat és a 21. határvadász-zászlóaljat a Gyergyószentmiklóson felállított 65. határvadászcsoport parancsoksága fogta össze, alárendelve a marosvásárhelyi központú Székely Határvédelmi Erők Parancsnokságának. 1944. szeptember 3-án a szovjet Vörös Hadsereg a Békás-szorosban érte el először a védelmi vonalat, melynek során kibontakoztak a rövid ideig tartó védelmi harcok. A magyar állam a kiürítés mellett döntött stratégiai okokból: a visszavonuló harcokban a 21. határvadász-zászlóalj egy része a Gyergyói-havasokban fogságba esett, másik része sikeresen visszavonult a Maros völgyében Szalárdig.
A filmben megszólalnak a 65. határvadász-csoport veteránjai, akiknek élménybeszámolója hitelesíti a történteket. Korabeli filmbetéteket játszanak be: a második bécsi döntés után a magyar hadsereg bevonult Észak-Erdélybe. A bejátszásban a gyergyószentmiklósi bejelentést láthatjuk: „Legfőbb hadurunk, Magyarország kormányzójának parancsára most tűzik ki honvédeink a magyar lobogót a Tölgyesi- és a Békási-szorosokban, ezeréves határunkon, amelyet az Úristen maga jelölt ki nekünk”.
Játékfilmes elemek pörgetik az eseményeket. 2013 nyarán a Gyergyói-medencében és Gyergyóremete községben forgattak. Közreműködött a soproni Honvéd Hagyományőrző Egyesület, melynek tagjai Igler Attila vezetésével a székely határőröket alakították. A lövészárokban együtt harcoló apa (Csernák János) és fia (Fehér Tibor) története megható. Szerelmi történet szálait is beleszőtték, a székely határőr (László G. Attila) és remetei szerelmének (Pál Emőke) búcsúzása, találkozása, levélrészletei fűszerezik a filmet. Ugyanakkor gyergyóremeteiek sokasága statisztált a toborzás, a bál, a honvédek templomi búcsúztatója megjelenítésében. Háromdimenziós animációval mutatják be a völgyzárakat, erődöket, rajállásokat, álcázott betonbunkereket, tüzelőállásokat, lövészárkokat, melyek az Árpád-vonal mentén a haza védelmét szolgálták. A szovjet behatolók főleg a hegyeken, erdőkön szivárogtak be, sokszor körbezárva a védőállásokat.
Illésfalvi Péter hadtörténész elmondta, fizikai teherbíróképesség és sajátos székely észjárás jellemezte a fiúkat, ezért jó katonákat lehetett faragni belőlük. Ifj. Prutkay János, a 21. katonai határvadász üteg parancsnokának fia úgy nyilatkozott: „a székely fiúk sokkal nagyobb magyarok, mint az a társaság, amely Budapesten, illetve Magyarországon él, tehát a kalapot le lehet előttük emelni”.
A film vége felé beolvasták Antal János, a 2. székely határőr zászlóalj honvédjének 1944 októberében a szatmárnémeti kórházban írt megemlékezését a Görgényi-havasok Kereszthegy nevű magassága közelében megvívott véres harcokról: „Ti égbenyúló Görgény-havasok, te végtelen örökzöld erdőség! Negyvennégy őszén vérzett el a hős székely határőrség. Itt zajlott le a szomorú, a gyászos, a nagy véres harc és tragédia, ahol három oldalról támadott, tört ránk az irgalmatlan nagy vörös ármádia, az égbenyúló Kereszthegy vidékét sok kiontott vér és könny áztatta, ahol több száz hős székely honvéd örök hősi álmát alussza. Sok székely holtteste maradt ott – az őszi lombok alatt, bár el sem temetve –, mely hősi honvédek neveit nem vésték síremlékkövekbe. Ti névtelen hős székely határőrök, akik itt a hazáért véreteket áldoztátok, akikért nem kondultak meg búcsúztató, elsirató, mélabús harangok, emléketek legyen áldott! A Kereszthegy az, mely örökre őrködik a jeltelen sírok százai felett, az isteni természet állította néktek azt az örökszép, csak szomorú síremléket, az égbenyúló Kereszthegyet.”
Ezt követően a film alkotóinak összegzése következik: „Ezeknek a székely fiúknak megkérdőjelezhetetlen szerepük volt abban, hogy fedezetük mellett Erdély területéről kivonhattak mintegy 150 000 katonát, a magyar 2., valamint a német 8. hadsereg maradványait. E haditett véráldozatát – a Székely Határvédelmi Erők részeként – a 65. határvadász-csoport is vállalta”.
A bemutatót hatalmas tapssal köszönte meg a közönség. Zsalakó István, a film produkciós vezetője bemutatta a jelen lévő alkotókat: Nagy József gyergyóremetei származású hadtörténészt, a film kezdeményezőjét, aki Bárány Krisztián újságíróval közösen írta és rendezte a filmet, Wonke Rezső vezető rendezőt, Béleni Csaba operatőrt, Bozsonyi Károly producert, Igler Attilát, aki hagyományőrző katonaruhában jelent meg.