Gátfutáshoz hasonló már évek óta a község élete – mondták –, s úgy tekintik magukat minden szempontból, mint a széllel szemben haladó vitorlás. Ha Kispatakot és Várhegyet is különszámítjuk, akkor Borosnyó község hét településből áll. Sok a gondja, amit a tavalyihoz képest lényegesen kisebb költségvetésből orvosolni nehéz, miként bajos behozni az elszalasztott alkalmakat is. A rendszerváltás után negyedszázaddal sem lehet elmondani, hogy a községközpontot közművesítették volna, pedig a régió értékei sürgetnék a pénzt hozó falusi turizmus beindítását.
Tervek és legelőhiány
A pénzhiányról beszélgettünk Szőcs Leventével, aki az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben lett a nagyközség polgármestere. Ötvenezer lejjel kevesebb a büdzsénk – mondta. Arra kértük, részletezze, miképp osztották le, mire jut és mire nem?
– Úgy próbáltuk elosztani, hogy valami mindenre jusson, hogy az intézményt fenn tudjuk tartani. Ami az iskolákat illeti, az iskolaköteles roma tanulóseregnek köszönhetően a fejkvóta szerinti helyzet nem alakul riasztó módon. Önerőből a kisborosnyói és a feldobolyi kultúrotthon felújítását szeretnénk elvégezni, de a leosztott pénz szűkös. Bővítésről is szó lenne, konyharészlegek kialakításáról, ivóvíz bevezetéséről. Egyik helyen volna forrásvíz, a másiknál kutat akarunk fúratni és rendezni az illemhelyeket. Inkább szeretnénk egyiket előírás szerint korszerűsíteni, s a másikat jövőre hagyni, de erről még véglegesen nem döntöttünk. Van egy projektünk a Leader-programban, buldoeszkavátor beszerzésére, ami úgy mutatkozik, nyerő lesz. Ez számunkra nagyon fontos, mert árvíz sújtotta övezetben fekszik a községközpont és más községrészek területe, ahol gátak karbantartásához, megerősítéséhez, útjavításokra, hótorlaszok elnyomásához elengedhetetlenül fontos egy erőgép. Várjuk az újabb kiírásokat. Készen áll egy dokumentációnk az ivóvíz- és a szennyvízhálózat kiépítésére, de szeretnénk frissíteni, újraértékeltetni. Busz- és vasúti megállókhoz védett helyeket akarunk építtetni a helyi költségvetésből, ugyanis ilyen nincs a község területén. Összesen nyolc kellene, többek között a borosnyói és a cófalvi vasúti megállóhoz is. Vannak még kisebb horderejű próbálkozásaink. Ugyancsak a Leader-egyesületként működő Progressionál sikerrel pályázott a lécfalvi LEZA-egyesület fúvószenekari hangszerek és a kultúrcsoportnak szükséges székely népviselet beszerzésére, mindkettő nagyon fontos szerepet tölt be a nagyközség művelődési életében. Itt említem meg, hogy az idei nyáron Cófalva jól működő testvérkapcsolatát akarjuk jelenlétünkkel erősíteni a magyarországi Nagyradán, s várjuk Borosnyó testvértelepüléséről, Tolnanémediből is a meghívást.
A dolgok nehezebb feléről Lőrincz Kálmán alpolgármestert-mérnököt kérdeztük, aki az ágas-bogas, bajokkal terhelt legeltetés és a szociális ügyek lebonyolítója. Tanácsi legelő már nagyon kevés maradt: Borosnyónak, Lécfalvának és Feldobolynak összesen félszáz hektárnyi. Azt a keveset is bérbe vették az állattartó gazdák. Puskaporos volt a helyzet Cófalván, de végül ott is megoldódott.
– A legnagyobb gonddal Lécfalva küzd – folytatta Lőrincz Kálmán –, mert a Bodzavám határában lévő egykori, 263 hektárnyi legelőjét eltulajdonították, aminek visszaszerzése nagyon nehéz, s most oda alakult a helyzet, hogy a lécfalvi gazdák juhai idegen seregekben legelnek, a tehenek pedig magántulajdonú és bérelt füves területeken! Mivel Szitabodza és Bodzaforduló is perelni fog legelőiért, úgy néz ki, a lécfalvi legelő ügye is törvényszékre kerül, bár erről még végérvényesen döntés nem született. A szóban forgó legelőt 1921-ben kapta 36 lécfalvi család a bodolai Béldi birtokból Nemes Katalin grófnőtől. Ez tehát nem is közbirtokossági, nem is községi legelő! Sorsa létfontosságú Lécfalva számára. A népes község százötvenöt, szociális segélyre szoruló családjának gondjaival is kell törődnünk, akiknek foglalkoztatását naponta meg kell szerveznünk, hogy rádolgozzanak arra a pénzre, amit az állam rájuk fordít. Nyomon kell őket követni, s ebben a munkában a könyvtárosunk is segít. A szocisokkal végeztetjük elsősorban a hosszú kilométerekre rúgó útszélek-vízlefolyók karbantartását, el sem lehet képzelni, hogy milyen fontos ez. Népes roma közösségünkkel vagyunk kénytelenek elvégeztetni a környezet- és természetvédelem érdekében szükséges tevékenységet. Pénzügyi lehetőségeink korlátozottak, szerszámokra, lapátokra lenne szükség: télen hófúváskor mit lehet kezdeni egy nádseprűvel?!
Ifimozgalom született
A község minden települése rendelkezik művelődéstörténeti múlttal, amire építhetnek a mai fiatalok. Örömmel újságolták, hogy végre a községközpontban is megmozdult a fiatalság, közös tevékenységük animátora Mántó Brigitta, a Református Székely Mikó Kollégium végzettje, aki szívvel-lélekkel áldoz erre a munkára szabadidejéből.
– Mint EMI-sek indultunk – mondta –, a hagyományőrzés-felújítás a fő gondunk, s mert az önkormányzat is segít, a református lelkész is felajánlotta támogatását, a köz- és az egyházi élet részesei akarunk lenni. A néptáncok mellett klasszikus táncokat is tanulunk, folynak a próbák. Koreográfusunk is van, hiszen itt él a faluban Oláh Miki bácsi, akinek segítségére számíthatunk. Gondoskodunk az utánpótlásról, összehoztunk egy gyerek tánccsoportot is, akik már próbálgatják az alaplépéseket. A tavaly élő betlehemest mutattunk be karácsonykor. Hiszem, hogy szükség lesz ránk az elkövetkező időszakban, s mi a hívó szóra ezután is igennel fogunk válaszolni. Várjuk nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek kezdeményezéseit is, hiszen már mögöttünk áll néhány közös táncmulatság is.
Az iskola, az összevont községi és iskolai könyvtár névadója Nagyborosnyói Bartha Károly (1886–1956), a település szülötte. Jeles néprajzkutató, debreceni egyetemi tanár, fontos szerepet vállalt a megye közművelődési életében, a helybeli régi és nemes Bartha família kiemelkedő egyénisége.
– Túl azon, hogy a névadó emlékét élénken ápolják az iskolások, cégtáblánk is mutatja, hogy ez az N. Bartha Károly-könyvtár – tájékoztatott Joós-Nagy Dalma könyvtáros. 2008-ban Nagy Csongor iskolaigazgató jóvoltából és pályázati alapon alakult újra az egyesített könyvtár. A két könyvállomány külön leltáron szerepel. A több mint 10 000 kötet majdnem egyenlő arányban oszlik meg. A könyvek zöme Tolnanémedi testvértelepülés adományából származik. Pályázat révén a Széchényi-könyvtártól és Damó Gyula tanító úrtól is kaptunk könyveket. 2010 után az önkormányzat pénzt erre a célra nem tudott kiutalni. Főleg a tanulók és a fiatalság látogat ide, naponta húsz-huszonöten. Vannak rendezvényeink is: mesevetélkedők, felolvasó maratonjaink, kiállítottuk a gyerekek kézművesmunkáit.
Gazdaszellem az egyházközségben
Megszólítottuk a valóban élő egyház megyebíróját. Andrási Géza jártas a közügyek lebonyolításában, és Németh Zoltán fiatal lelkipásztor elsőrangú segítsége.
– Ne gondolja senki, hogy nem küzd gondokkal és nehézségekkel a gazdag egyháztörténeti múlttal rendelkező eklézsia. Két nagyméretű téglakályha építésével megoldottuk tágas templomunk téli fűtését, ami régi óhajunk volt – mondta. Kántori lakásunkat átalakítottuk gyülekezeti házzá, ahol jelenleg folyamatban a konyha és a mellékhelyiségek kialakítása, amit még az ősz beálltáig mindenképpen el akarunk végezni.
– Mit terveznek az elkövetkező esztendőre, hiszen önök kitartóan, következetesen az élő egyházak szintjére emelték ennek az egyre fogyó eklézsiának az életét?
– Azon sem kell sokat gondolkozni, mert megérett az idő, hogy felújítsuk a templom tetőzetét. Kilenc esztendeje, gondnokságom kezdetén átforgattuk a cserepeket, javítottunk a szarufarendszeren is. Lépnünk kell addig, amíg pénzügyi helyzetünk is megengedi, ugyanis jelenleg közel száz hektár területen gazdálkodunk. Ennek tetemes részét átadtuk a helybeli állattartó gazdáknak, azon legel a falu jószága. Ez ingyenes szolgáltatás, amivel mi segítjük a falu népét, ezért senkinek nem kell fizetnie, ellenben a területalapú támogatást az egyházközség veszi fel. A szántóterületeket kiadtuk bérbe, de sikerült újabb szántókat is vásárolni.
Azt már csak családtörténeti érdekességként mondjuk el, hogy az Alcsíkból Háromszékre telepedett Andrásiak a csíkszentkirályból származó, később a gróf Andrássy-család eredeti csíki famíliájának egyik oldalága. Régi történet ez, mert azóta a borosnyói és rétyi Andrásiak is református vallásban élnek. Azt azonban, hogy miként kerültek ide, hogyan kapcsolódnak a krasznahorkaiak gyökeréhez, már a genealógia tarthatja számon.
