Színházi tükörFontosak az új impulzusok

2014. május 14., szerda, Magazin

Keresztes Attila végzettsége szerint színész, de több éven át dolgozott ta­nárként, az utóbbi tizenöt évben pedig elsősorban rendezőként és színházigazgatóként tevékenykedett. Életének fontosabb állomásai Sepsi­szent­györgy, Kolozsvár, Szatmárnémeti és Marosvásárhely, ahol jelenleg is ren­dező és a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igaz­gatója. Eddigi pályafutásáról, és a május 14–15-én Sepsiszentgyör­gyön is látható, Túl a Maszat-hegyen című előadásáról kérdeztük.
 

– Hogyan foglalnád össze röviden eddigi életedet?
– Sepsiszentgyörgyön születtem, ott éltem 1990-ig, utána a Református Kollégium diákjaként Kolozsvárra kerültem. Bár teológiára készültem, a középiskolában egyre jobban kezdett érdekelni a színház és az az alkotói műhely, amit Tompa Gábor akkor indított Kolozs­váron. Persze, már gyerekként sem volt idegen számomra a színház, amatőr színjátszó is voltam Salamon András tanár bácsi csoportjában. Végül tehát a színire felvételiztem. Mint a Refor­mátus Kollé­giumban, az egyetemen is első generációs növendék lettem, velünk indult újra a kolozsvári színi, amit 1954-ben Tompa Miklós költöztetett át Marosvásárhelyre. Csíky András volt az osztályvezető tanárom, aki annak idején az utolsó kolozsvári színészosztályban végzett... Az egye­tem elvégzése után a tanársegédje lettem, és talán másodévesek voltak a diákjaim, amikor egy nagyon sikeres vizsgaelőadást készítettünk Mo­liére Képzelt betegéből, melyet a kilencvenes évek végén Szent­györgyön is játszottunk, a Szent György Napo­kon. Azt hiszem, ennek az előadásnak köszönhetem, hogy Tompa Gábor felkért színházi rendezésre, az ottani rendezői munkámnak pedig az lett az egyik következménye, hogy aligazgató lettem. Hat évig voltam művészeti aligazgatója a kolozsvári színháznak, utána lehetőségem adódott, hogy saját színházi műhellyel próbálkozzam Szatmárné­metiben. Három évig dolgoztam a szatmári színház igazgatójaként, ami persze kevés volt ahhoz, hogy terveimet valóra váltsam, de végül, többnyire szakmai okok miatt, elfogadtam Gáspárik Attila felkérését, hogy legyek a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társu­lat művészeti igazgatója. Két éve dolgozom Marosvásár­helyen.
– Színházigazgatóként melyek a legfontosabb céljaid?
– Igyekszem megteremteni az igazi színházi műhelymunka feltételeit. A vásárhelyi színháznak nagyon jó színészei vannak, akiknek állandóan új impulzusokat kell adni, akiknek jó rendezőkkel kell dolgozniuk, akiknek különböző színházi mentalitásokkal kell találkozniuk, mert ezek által fejlődik egy társulat, így tud egységes csapattá válni és egyre jobb előadásokat létrehozni. Persze, ehhez idő kell, de a kolozsvári vagy a szentgyörgyi példa azt mutatja, hogy megvalósítható.
– Melyek voltak életed legtanulságosabb időszakai, eseményei?
– Minden időszak fontos volt valamilyen szempontból. Főként a gyerekkorom és a Keresztes család, amelyből származom; a Ko­lozsvári Református Kollégium, amely megtanított az emberek iránti nyitottságra; a főiskolai négy év és Csíky András személye, aki belém oltotta a szakma szellemiségét, arisztokratizmusát és alázatát; a másfél évtizednyi kolozsvári színházi tagság, olyan tanítómesterekkel, mint Tompa Gábor, Vlad Mugur, Silviu Purcărete, Andrei Şerban... Ezenkívül a különböző városok és színházak, ahol éltem és dolgoztam, akár csak meghívott rendezőként is, mind-mind formáltak, alakítottak. Néha rögös volt az út, olykor nagyon nehéz volt művészeti vezetőként vállalható kompromisszumot kötni a közízléssel, de a pofonokból is tanul az ember.
– Mit tennél másképp, ha újrakezdhetnéd?
– Pár évre megpróbálnék kiszakadni saját kulturális közegemből. Egy alkotó ember számára nagyon fontosak az új impulzusok, meggyőződésem, hogy akkor tud igazán kreatív lenni, ha nem engedi, hogy a környezete, tehetsége elvakítsa, ha nem engedi, hogy úrrá legyen rajta az elfogultság.
– Kolozsvár után Maros­vásár­helyen is színre vitted a Túl a Maszat-hegyen című előadást, amit a napokban a szentgyörgyi nézők is láthatnak. Miért rendezted meg, hogyan találtál rá erre a szövegre?
– Ez a mű egy versregény tulajdonképpen, melyből először hallottam egy rádiójátékot, aztán láttam egy bábszínházi adaptációt, és annyira megtetszett, hogy nem tudtam ellenállni neki. Megragadott a nyelvezete, a bájos humora, a hangulata, az a fajta játékos összetettsége, ahogy a felnőttből képes előcsalogatni a gyereket, miközben a gyereket felnőttségre neveli.
– Úgy hirdetitek az előadást, hogy 6–99 év közötti korosztálynak szól. Hogyan ajánlanád a felnőtteknek?
– Vajon kinek az életében ne lenne állandó téma a tisztaság és a kosz harca? Konkrétan is, mint a fül- és fogmosás, de lelki vagy erkölcsi értelemben is. Ebben a történetben Maszat Janka képviseli az emberi tisztaságot, aki ugyanakkor a maszatosságot hirdeti, azt a fajta szabadságot, ami a koszossággal jár. Nagyszerűen gyúrta össze Varró Dani ezt a mesét, a mű igényességének másik fémjele pedig, hogy Presser Gábor írta a zenéjét.

Kérdezett: NAGY B. SÁNDOR


A Színházi tükör támogatója a Salvia patika

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2014-05-14: Pénz, piac, vállalkozás - :

Hírbörze

Vásárol a Mol
A Mol-csoport szerződést kötött az Eni-vel egyik üzletágának megvásárlásáról Csehországban, Szlovákiában és Romániában, beleértve a jelenleg Agip márkanév alatt működő kiskereskedelmi hálózatát.
2014-05-14: Magazin - Demeter Virág Katalin:

Férfiasság, a változó társadalmi alakzat

Magyar és erdélyi adatokra hivatkozva, arisztokraták viselkedési mintázatainak változását felfedve világított rá sepsiszentgyörgyi előadásán Hadas Miklós szociológus a férfi viselkedés átalakulására a hosszú 19. században. A budapesti Corvinus Egyetem tanára, gender-kutató érdekes, történeti jellegű bemutatója során arra hívta fel a figyelmet, hogy a férfiasság idő és társadalmi körülmények függvényében komolyan és jellegzetesen átalakult. Tette mindezt ambiciózus módon: gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós, illetve az őket követő generációk viselkedésével szemléltette. Álláspontja szerint ugyanis a férfiasság társadalmi konstrukció.