Magyar és erdélyi adatokra hivatkozva, arisztokraták viselkedési mintázatainak változását felfedve világított rá sepsiszentgyörgyi előadásán Hadas Miklós szociológus a férfi viselkedés átalakulására a hosszú 19. században. A budapesti Corvinus Egyetem tanára, gender-kutató érdekes, történeti jellegű bemutatója során arra hívta fel a figyelmet, hogy a férfiasság idő és társadalmi körülmények függvényében komolyan és jellegzetesen átalakult. Tette mindezt ambiciózus módon: gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós, illetve az őket követő generációk viselkedésével szemléltette. Álláspontja szerint ugyanis a férfiasság társadalmi konstrukció.
Hadas a két magyar arisztokrata viselkedési mintázatait boncolgatva vázolta a férfi beállítódás átalakulását, s rámutatott: „amit róluk elmondhatunk, ami rájuk érvényes, az tulajdonképpen a 19. századi Európában más nemzetekre, arisztokratákra is elmondható. Ha valami történt Párizsban, Berlinben vagy Londonban, akkor annak egy éven belül nyoma volt Zsibóig” – fejtette ki.
Előadásában részletesen kitért a szabadidő eltöltésének formáira, bemutatva a magyar arisztokraták sporttevékenységeit. Mint mondta, a premodern férfi, aki még egészen más mintázatoknak engedelmeskedik, átalakul a 19. században: a harcias, az ellenségét megsemmisíteni igyekvő férfiból előbb versengő, majd kooperatív módon, együttműködésre késztetett, versengő férfi lesz – összegzett, majd arra vezette rá hallgatóságát, hogy a harcos, vadászó férfi hogyan lett futballozóvá a 19. század végére –20. század elejére.
A nemesség szabadidő-töltésének formái közül a vadászatot említette elsőként a genderkutató – míg kezdetben a nagy vadak képezték a célpontot, az ezt követő falkavadászatnak már megváltozik a szerkezete. A legfontosabb fejlemény, hogy fékezik az agressziót, már nem az „ellenség” elpusztítása a cél, illetve többszörösen megjelenik a fair-play: a rókának biztosítják a menekülés esélyét. A lóversenyekben már nyoma sincs az erőszaknak, az erőszakkontroll beépül a mindennapi viselkedési formákba, a lótenyésztés pedig a nemzeti gazdaság kialakításának fontos mutatójává válik – fejtette ki Hadas. Az evezésben már az emberek versengenek egymással, átvéve az állatok helyét, és sportklubok alakultak – ez már a modern sportélet kezdetére utal. A felsőbb osztályú férfiak büszkeségén esett sérelmek megtorlására kialakult párbaj helyét időközben a vívás veszi át, melyben már nyoma sincs a harcnak. A 19. század közepén újabb sportág, a gimnasztika jelenik meg, s egy olyan korosztályt kezdenek el sportoltatni, szocializálni – a gyermekeket –, melyet korábban kirekesztettek ezekből a tevékenységekből. A szépség kap igen fontos hangsúlyt a korcsolyázásban, a korcsolyapályák Hadas szerint a báli termek szabadtéri megjelenítései. Ugyanakkor kiemelte: a korcsolyázó egyletekben kapnak első alkalommal szerepet a nők is. Úgy értékelte, a 19. század hetvenes-nyolcvanas éveiben a sporttevékenységek közösségformáló ereje meghatározó volt. Ezt követően aztán már rohamosan terjedt minden társadalmi osztály körében a futball, melyben 11 ember együttműködik és szimbolikusan verseng, s az együttműködés szurkolók és csapatok jellemzője egyaránt.
Tulajdonképpen egy hosszú távú civilizációs folyamat játszódik le a vázolt időszakban, melyben az erőszak teljesen kontroll alá kerül, azaz a vadászó férfi a huszadik század elejére kooperatív módon kezd versengeni, a korábbi, férfiakhoz kötődő erőszakos cselekedetek egyre inkább együttműködő, empátiát is valószínűsítő mintákat építenek a férfiakba. Ez a hosszú civilizálódás Hadas Miklós álláspontja szerint egy kedvező irányú fejlődés.
