Való világ

2014. május 15., csütörtök, Jegyzet
Váry O. Péter

A kislány alig tizenhét, és már nagyon unja az életet. Áll az egyik bevásárlóközpont kasszapultjánál, egyik keze zsebében, másikkal – már-már utálattal – húzza bele a kódleolvasón átment élelmiszereket a bevásárlókocsiba. Nagyot zuttyan a kenyér, zacskója pukkan.

A vaj rácsosra potyolódik, a szaláminak semmi baja, a joghurt a kenyérre esik, épen megússza. Tojást – anyuka szerencséjére – nem vásárolnak. Az anyuka egyébként teljes természetességgel nyugtázza lánya viszonyulását, úgy tűnik, megszokta már. Kezében pénztárcájával nyugodtan várja a hosszú kasszabon végét, kártyával fizet, mosolyogva búcsúzik a gép meghosszabbításaként mindenkinek ugyanazokat a szavakat eldaráló egyenruhás elárusítótól. Aztán tolja a kocsit kifelé, lánya immár másik kezét is zsebébe rejtve slattyog mellette. Kissé durcásan, kissé buffogva, tompán maga elé bámulva, szótlanul. Nagyon nem szép ilyenkor.
A jelenet filmbe illő. Nem ismerem folytatását, nyilván, az előtte lepergett képsorokat sem. Elképzelni tudom csupán, felépítve a bevezetőt több tinédzseres szülő elejtett szavaiból. Naphosszat a neten lógni, telefon, személyi számítógép, táblagép mind alkalmas rá. Megnézni valakinek a profilját, feltenni egy fotót, megosztani valakivel valamit, felvenni bárkit barátnak, üresjáratú üzenetváltások, olyannyira izgalmas elfoglaltság mindahány, hogy ezektől elragadni az alig tizenhét kislányt – felfogásában rettentő nagy bűn, ellenkezését joggal kiváltó, sőt, lázadásra okot szolgáltató cselekedet. És nem csak annyi a megszakítás, hogy vidd ki a szemetet, lányom, de el kell menni a bevásárlóközpontba, feleslegesen időt pocsékolni az élelmiszerek végtelen során, kiválasztani a holnapi ebédrevalót, és ilyenkor anyuka mindig találkozik valakivel, akivel szóba elegyedik, akivel örökkévalóságnak tűnő fél percet beszél, lényegtelen, miről, mert az alig tizenhét kislányt úgysem érdeklik a látható világnak tapintható dolgai, aztán sorba állni a kasszánál, kivárni, míg a hosszú cetlit kattogva kiöklendezi a gép – uncsi, uncsi, harmadszor is uncsi, miközben a másik világban annyi érdekes dolog történik, annyi elszalasztott lehetőség, a fiú, akit még nem is látott, de már három hete szerelmet vallott sms-ben, talán épp most szakít vele, a barátnő, kinek ma még nem küldött üzenetet, talán épp most „unlájkolja“, szóval, zajlik az élet, amelyből íme, most erőszakkal kiragadták, rosszabb ez, akárha egy könyvet kellene elolvasnia.
A film pereg tovább. Ki írta ezt a forgatókönyvet?
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 531
szavazógép
2014-05-15: Jegyzet - Mózes László:

Aki nem kér Koncsitából

Azt hitte, álmodott. A sötét szobában késő éjszaka csak a tévé villogott, valami westernfilm ment. Kábán bámult, derengett előtte valami vízióféle, dalfesztivál lehetett, nagy csillogással, felhajtással, szellemiségében hasonló ahhoz, amit a nyolcvanas években a bukaresti állami televízióban is közvetítettek, csak a mostani kápráztatóbbnak tűnt.
2014-05-15: Közélet - :

Civilek a pusztítás ellen (Fizetett hirdetés)

Hihetetlen mértéket öltött manapság a pusztítás, amit emberi kapzsiság és telhetetlenség okoz környezetünkben, természeti erőforrásainkban. Minthogy megvannak a hatalmi, állami összefonódások, ezek ellen elsősorban civilek tiltakoznak, idővel ezek a civil tiltakozások mozgalommá növik ki magukat.