A kislány alig tizenhét, és már nagyon unja az életet. Áll az egyik bevásárlóközpont kasszapultjánál, egyik keze zsebében, másikkal – már-már utálattal – húzza bele a kódleolvasón átment élelmiszereket a bevásárlókocsiba. Nagyot zuttyan a kenyér, zacskója pukkan.
A vaj rácsosra potyolódik, a szaláminak semmi baja, a joghurt a kenyérre esik, épen megússza. Tojást – anyuka szerencséjére – nem vásárolnak. Az anyuka egyébként teljes természetességgel nyugtázza lánya viszonyulását, úgy tűnik, megszokta már. Kezében pénztárcájával nyugodtan várja a hosszú kasszabon végét, kártyával fizet, mosolyogva búcsúzik a gép meghosszabbításaként mindenkinek ugyanazokat a szavakat eldaráló egyenruhás elárusítótól. Aztán tolja a kocsit kifelé, lánya immár másik kezét is zsebébe rejtve slattyog mellette. Kissé durcásan, kissé buffogva, tompán maga elé bámulva, szótlanul. Nagyon nem szép ilyenkor.
A jelenet filmbe illő. Nem ismerem folytatását, nyilván, az előtte lepergett képsorokat sem. Elképzelni tudom csupán, felépítve a bevezetőt több tinédzseres szülő elejtett szavaiból. Naphosszat a neten lógni, telefon, személyi számítógép, táblagép mind alkalmas rá. Megnézni valakinek a profilját, feltenni egy fotót, megosztani valakivel valamit, felvenni bárkit barátnak, üresjáratú üzenetváltások, olyannyira izgalmas elfoglaltság mindahány, hogy ezektől elragadni az alig tizenhét kislányt – felfogásában rettentő nagy bűn, ellenkezését joggal kiváltó, sőt, lázadásra okot szolgáltató cselekedet. És nem csak annyi a megszakítás, hogy vidd ki a szemetet, lányom, de el kell menni a bevásárlóközpontba, feleslegesen időt pocsékolni az élelmiszerek végtelen során, kiválasztani a holnapi ebédrevalót, és ilyenkor anyuka mindig találkozik valakivel, akivel szóba elegyedik, akivel örökkévalóságnak tűnő fél percet beszél, lényegtelen, miről, mert az alig tizenhét kislányt úgysem érdeklik a látható világnak tapintható dolgai, aztán sorba állni a kasszánál, kivárni, míg a hosszú cetlit kattogva kiöklendezi a gép – uncsi, uncsi, harmadszor is uncsi, miközben a másik világban annyi érdekes dolog történik, annyi elszalasztott lehetőség, a fiú, akit még nem is látott, de már három hete szerelmet vallott sms-ben, talán épp most szakít vele, a barátnő, kinek ma még nem küldött üzenetet, talán épp most „unlájkolja“, szóval, zajlik az élet, amelyből íme, most erőszakkal kiragadták, rosszabb ez, akárha egy könyvet kellene elolvasnia.
A film pereg tovább. Ki írta ezt a forgatókönyvet?