A társas helyzetekben való megfelelés sokak számára stresszforrás, ám az emberek többsége mégis sikeresen megbirkózik azzal a kihívással, amit mások figyelő tekintete jelent.
A szociális fóbiában szenvedő ember ezzel ellentétben erős szorongással, akár pánikszerű reakcióval viseli el a különféle szociális vagy előadó teljesítményt igénylő helyzeteket, amikor idegen emberek lehetséges figyelmének van kitéve. Fél attól, hogy ügyetlen viselkedése vagy a szorongása látható jelei miatt megalázó helyzetbe hozza magát.
A tipikusan szorongáskeltő szociális helyzetek között megemlítendő a nyilvános beszéd vagy szereplés, nyilvános mosdók használata, mások előtti étkezés vagy írás, de kiterjedhet olyan általános társas helyzetekre, mint beszélgetés kezdeményezése vagy fenntartása, összejövetelekre járás stb. Mint minden fóbia, a szociális fóbia is előbb-utóbb kiváltja a szorongáselkerülés ördögi körét. Az ember fokozatosan kerülni kezdi a rettegett társas helyzeteket, ezáltal megfosztva magát attól a lehetőségtől, hogy az azokkal való szembenézés megcáfolja félelmeit.
Gyakori szorongásos zavarnak számít a szociális fóbia, a népesség kb. nyolc százalékánál jelentkezik, a nyilvános beszédtől való félelem ennél is gyakoribb, bizonyos felmérések szerint az emberek egyharmadát érinti.
A szociális szorongás elsődleges oka a személy negatív értékeléstől való félelmében keresendő. Aaron Beck, a téma egyik úttörője szerint, amikor a szorongó személy egy szociális helyzetbe kerül, kötéltáncoshoz hasonlítható: azt éli át, hogy ha nem megfelelő teljesítményt nyújt, lezuhanhat. Minél kevésbé bízik saját képességeiben, annál nagyobb a baleset valószínűsége. Mindeközben az egyén minden mozdulatát értékelők tömege figyeli és minősíti esetlennek vagy ügyesnek – ítéletet mondanak róla. A szorongó személy egy képet alkot magáról, ahogy szerinte a többiek láthatják őt, s ez a kép rendszerint negatív irányban torzított. Kételkedik abban a képességében, hogy mások feltételezett elvárásainak megfelel, éppen ezért a negatív értékelés és a nemkívánatos szociális következmények észlelt valószínősége magas. A negatív értékelés a szorongó személy számára egyenlő a visszautasítással és óriási jelentőséggel bír. A szociális szorongás paradoxona – a többi fóbiával ellentétben –, hogy éppen a félelem idézi elő a nemkívánatos következményeket (remegés, izzadás, leblokkolás stb.).
A szociális fóbia kezelésében sikeresnek bizonyul a kognitív, valamint a viselkedésterápia ötvözése. Utóbbi szisztematikusan, lépcsőzetesen vezeti rá a személyt, hogy szembenézzen társas helyzetekkel, a legkevésbé félelemkeltőtől (pl. megkérdezni valakitől, hány óra) a legrettegettebbig (beszélni társaság előtt), megtanítva arra, hogy figyelmét önmaga reakcióiról a környezetére fordítsa. A személy megfogalmazhat előzetes feltételezéseket (pl. „Megakadok beszéd közben, és ki fognak kacagni”), amit az adott helyzet általában megcáfol. A kognitív terápia igyekszik a mások értékelésének tulajdonított túlzott jelentőséget relativizálni.
ELEKES SZENDE
pszichológus
