Szeretnék a Szent György Napokhoz anyaként hozzászólni, még mielőtt feledésbe merül a rendezvény, mivel a gyermekek nem tudják megírni a véleményüket. Már a múlt heti újságban is olvashattuk, hogy idén miről szóltak. Most elmondom én is egy szülő szemszögéből.
Valószínűleg a város nagy része – kortól függetlenül – várja a Szent György Napokat, a rendezvényeket, a játéklehetőséget, a vásári forgatagot évről évre. De nézett bele ebben az évben valaki a programba, gyermekfoglalkozásokat, -koncerteket és hasonlókat keresve? Én hiába kerestem, az egyetlen vendégszereplő bábszínházi előadáson kívül, amiről már Nagy-Kopeczky Kálmán helybeli bábszínházvezető elmondta a lesújtó véleményt. Eltűnt a foglalkoztatósarok a Kultúrkertből, az Erzsébet parkból, nem találtam egy kisiskolásoknak való érdekes koncertet vagy verses összeállítást. Emlékszem, az előző években előre kiválasztottam, hogy mi az, amire elviszem, mi érdekli őket, és azért izgultunk, hogy elérünk-e ide is, oda is, olyan sűrű volt a program. És nem csak mi jártunk így. Mennyi gyerek van Szentgyörgyön! És – gondolom – minden szülő szeretné, ha gyermeke színvonalas szórakoztató műsorokon vehetne részt, ha láthatná csillogó szemüket, amint mesélnek, miután épp sikerült kihalászni a halacskát, elkapni bogánccsal a boszorkány szoknyáját... Mindez elmaradt ebben az évben. Persze az ütközős kocsikat, ugrálókat, csúszdákat kipróbáltuk az ordítozó tömegben is, de hamar otthagytuk. A vásári forgatagban attól féltem, hogy elveszítem gyermekeimet szem elől a sok lökdösődő ember között, a múzeumkertben ordított a zene – mi mást tehettünk volna, hazamentünk.
Nem beszélve arról, hogy vasárnap már reggeltől a tűzijátékra készülve mindent jókedvűen elvégeztek otthon (tanulást, házimunkát), hogy kiderüljön, éjfélkor van! Hogy tudja egy kisgyermek kialudni magát, amikor éjfél után fekszik le, és reggel 8-kor iskolába kell mennie?
Nem tudom, vajon érdemes lesz-e jövőre egyáltalán megnézni a programot.
HORVÁTH ZITA, Sepsiszentgyörgy
