A Székely Akadémia előadás-sorozat e heti rendezvényén a házigazda, Kádár Gyula történész bevezetője után Bordi Zsigmond Loránd régész Háromszék középkori várairól tartott vetített képes előadást Sepsiszentgyörygön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
A régész-történész tulajdonképpen a lapunkban a tavalyi év második felében közölt sorozatának összegzését mutatta be. Ismertette a történelmi Háromszék középkori várainak kutatástörténetét Orbán Balázstól napjainkig. Háromszék tizennégy, 13–18. századi erődítményének történetét, korabeli funkcióját és későbbi sorsát ecsetelte. Szeles József színes rekonstrukciós rajzaival szemléltette, milyenek lehettek ezek az erődítmények fénykorukban, Gyöngyössy János Bálványosvár lakótornyának metszetét bemutató rajzával a bennük zajló életet.
A 13. századi erődítmények sorában (Csókás-vár, Herec-vár, Szacsva vára és Vápa-vár) Bordi Zsigmond Loránd bemutatta az egykori római castrumok (Bereck, Komolló, Nagyborosnyó és Oltszem) romjait, amelyek ebben az időszakban földvárakként az utakat ellenőrizték, vagy erődített udvarház szerepét töltötték be.
A 14. század várépítészetére a lakótornyos magánvárak (Almás vára, Bálványosvár, Ika-vár, Sólyomkő vára és Vápa-vár) a jellemzőek. Ezek – a Vápa-vár kivételével – előzmény nélkül, periferikus területen emelkedtek, a sepsi- és kézdiszéki székely előkelő családokhoz köthetőek, ám okleveles adatok hiányában – az Apor és a Mikó család kivételével – erre vonatkozó forrásokkal nem rendelkezünk. Egykori létüket és tevékenységüket ma már csak váraik romjai jelzik. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolható a bikfalvi Csiga-vár is, amelynek kör alakú tornya a lakótornyok jellegzetességeit hordozza.
A 15. század külpolitikai változásai és a török veszély megjelenése miatt kiemelt fontosságot élveztek a Kárpátok átjáróinak erődítési munkálatai. Ebben az időszakban két vár köthető Háromszékhez. A legkorábbi a Sepsiszék területétől délre fekvő, de történelme során mindig vele kapcsolatba hozható, a törökök 1432. évi betörése után emelt Bodza vára. A másik pedig, a helytelenül Rákóczi-várként ismert Ojtoz vára, amelyet az 1470-es években emeltek a moldvai támadások megakadályozására, valamint a kereskedelmi forgalom ellenőrzésére.
A 16. században már csak egy új vár épült Háromszéken, a helytelenül Székelybánja várának nevezett Várhegy vára. Építése az 1562. évi székely felkeléshez és az azt követő segesvári országgyűlés határozataihoz köthető, feladata inkább a belső rend fenntartása és a székelyek megtörése, mint a külső ellenség visszaverése volt. A vár kora várépítészeti csúcstermékének számított, de alig negyed évszázaddal a felépítése után dicstelen véget ért. A háromszéki székelyek Mihály vajda beleegyezésével lerombolták, olyannyira, hogy ma már csak félig feltelt árkai figyelhetőek meg, falainak nyoma nem látható.
A vidék legutolsó erődítménye a lemhényi Hajdúk vára, amelyet az osztrák hatóságok építettek a 17. század végén a sócsempészés megakadályozására.
