Zenés kalandjátékra hívta fiatal és idős (az alcím szerint 6–99 éves korig) nézőit a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió, így kalandra vágyva ültek be többször is az ennek megfelelően „vegyes” összetételű nézők a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nagytermébe.
S a kaland jól indult, Andris, a hétköznapi legényke a mindig kötelező, de mindig durcásan fogadott lefekvés közben levelet kap (a szél különös játéka) Maszat Jankától, aki segítséget kér, hiszen a Maszat-hegy két oldalán húzódó ellentétes két világ között – a Paca cár által vezényelt koszbirodalom és a Szeplőtelen Szilvia által irányított sterilvilág – azé a győzelem, aki megszerzi Janka kegyeit. Hősünk természetesen elindul, hogy az egyébként tudtán kívül királykisasszonyi örökséggel rendelkező kislány megtalálja a helyes utat.
Varró Dániel vers-meséje Presser Gábor visszafogott zenéjével nagyszerű lehetőséget ad, hogy egy klasszikus meseszituáció, a jó és a rossz harcának keretében a kaland kibontakozzék. S még csak nem is valamilyen népmesei környezetben, hanem itt és most, a minket körülvevő világ mesésre hangolt kulisszái között. De nem feltétlenül a különleges figurák által benépesített történések, hanem a nyelv megszemélyesített ötleteinek kalandja ez, ahol a hősök nevükben, de teljes valójukban hordozzák karakterüket, ahol az irodalmi utalások nem csupán történeti, hanem (vers)formai megoldásokban is felsejlenek.
Nos, talán ez az a pont, amikor egy színpadra állításnál el kell dönteni: melyik utat válasszuk, a (kaland)történet mozgalmas, sokelemes bemutatását (ez inkább a kisebbek rajzfilmes „előképzettségéhez” szabott), vagy a nyelvi játékok, az irodalmi utalások belső sokszínűségét, ötletességét (ez sokkal inkább a felnőttek „kalandja” lehet). E két világot a marosvásárhelyiek produkciójában nem sikerült összeegyeztetni. S bár látványban, sőt, néha ötletes színpadi megoldásokban nem volt hiány, a produkció – stílusosan szólva – csúszkált a Maszat-hegy lejtőin, hiányérzetet hagyva minden korosztályban. A ráhangolódás talán a kisebbeknek sikerülhetett jobban, még akkor is, ha nem érthették mindig, most éppen mi is történik a színpadon.
A színes, mozgalmas, sokszereplős, s ezáltal látványos előadásból persze korántsem hiányoznak a szórakoztatás jól bevált elemei, így bizonyára tetszett is a közönségnek. A hiányérzet később mégis óhatatlanul megfogalmazódik: érdemes kevesebbet meríteni, ha többet akarunk inni. Mert akkor könnyebben röpül a hajó, könnyebben és egyértelműbben lesz a jóknak jó, és aki rossz, annak vacak túl a Maszat-hegyen.
