Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy családorvosi rendelőben, a mentőszolgálatnál, a sürgősségen, a kórházi osztályokon, fogorvosnál, a patikában ne dolgozzanak szakképzett asszisztensek, akik nélkül sem a beteg ellátása, sem a megsokasodott adminisztrációs munka nem lenne elvégezhető. Munkájukról, gondjaikról Szebeni Norberttel, az Általános Orvosasszisztensek, Szülésznők és Orvosasszisztensek Romániai Rendje Kovászna Megyei Fiókjának elnökével beszélgettünk abból az alkalomból, hogy az asszisztensek világnapján (május 12.) a szervezet nagyszabású szakmai előadás-sorozatot szervezett Kézdi­vá­sárhelyen több mint kétszáz résztvevővel.
A sepsiszentgyörgyi kórház megalakulásának 145. évfordulójára 1998-ban kiadott könyvben dr. Koncza Árpád többek között arról tájékoztat: „az 1930-as években jól képzett orvosok és bábák nagylelkű és lelkiismeretes munkát végeztek. A két világháború között a házi szülészeti és újszülöttellátás szakképzett, diplomás bábák feladata volt.” Az egészségügyi segítők képzésében az igazi áttörés a század közepére tehető, amikor 1959-ben kihelyezték az első asszisztensnemzedéket, és már az első évben tizenhat friss végzős került az ország több iskolájából a sepsiszentgyörgyi kórházba. A városban is megindult a technikumi szintű asszisztensképzés, de aki szakosodni akart, a közeli Brassóban, illetve Marosvásárhelyen végezte tanulmányait. A jelenlegi törvények szerint a rendszerben dolgozóknak működési engedélyt kell kiváltaniuk, amit az asszisztensek rendje bocsát ki.

Csak engedéllyel
Az asszisztensek rendje közel tizenkét éves, az asszisztensi kollégiumból nőtte ki magát. Korábban Általános Asszisztensek Romániai Rendje néven jegyezték be, majd bevették a szervezetbe a szülésznőket, 2008-tól Általános Orvosasszisztensek, Szülésznők és Orvosasszisztensek Romániai Rendje néven működik negyvenegy megyei fiókszervezettel. Országos szinten közel tizenháromezer tagja van, Kovászna megyében ezerhatszázötvenen regisztráltak, közülük jelenleg ezerháromszázan aktívak.
– Milyen előnyökkel jár a tagság, illetve mi a hátránya annak, ha valaki nem lép be a szervezetbe?
– Törvényes keretek között nem dolgozhat az asszisztens, ha nincs bejegyezve. 2008-tól az asszisztensi rend végzi az engedélyeztetést. Az asszisztensek, szülésznők nálunk regisztrálnak tanulmányaik elvégzése után, ha szeretnének dolgozni a rendszerben. Minden évben láttamozni kell ezt az engedélyt, amit abban az esetben nem hosszabbítunk meg, ha valaki nem kéri, kilépett a rendből, vagy ha nem gyűjti össze évente a harminc kreditpontot. Ezt a különböző szimpóziumokon, konferenciákon, szakkurzusokon, kerekasztal-megbeszéléseken lehet megszerezni, kizárólag olyan rendezvényeken, amelyeket az asszisztensi rend akkreditál. A rend másik feladata, hogy azokat az asszisztenseket, akik öt éven keresztül nem gyakorolják szakmájukat, újravizsgáztassa. Az alkalmazási versenyvizsgákon benne vagyunk a vizsgáztatóbizottságokban a kórházaknál, a technikumi oktatásban pedig részt veszünk az államvizsga-bizottságban. Tavaly első ízben mi szerveztük meg a fő­asszisztensi vizsgát, valamint részt veszünk az asszisztensi szakmát szabályozó jogszabályok kidolgozásában.

Képzés, elvándorlás
– Milyen képzési lehetőségek vannak Háromszéken és az országban? Évente hányan végeznek, van-e asszisztenshiány?
– Hároméves technikum működik Sepsi­szentgyörgyön a Puskás Tivadar Szakközép­iskolában általános- és gyógyszerész-asszisztensi szakkal, valamint képeznek asszisztenseket Kézdivásárhelyen is, ott egy alapítvány működteti a technikumot. Tavaly közel ötvenen államvizsgáztak a két sepsiszentgyörgyi szakon és ugyanannyian Kéz­divásárhelyen. Az egyetemi képzés az orvosi egyetemen történik. Asszisztenshiány tapasztalható a rendszerben, aminek egyik oka, hogy nagyon sokan mennek el az országból és keresnek munkát külföldön, ugyanakkor hét megüresedett állásból egyet tudunk betölteni. Akik beszélnek valamilyen szinten idegen nyelvet, már a technikum utáni első évben elmennek, sokan nyugdíjba vonulnak, és nincs kellő utánpótlás. Nyáron van olyan hét is, amikor két-három asszisztens hozza a papírját, hogy láttamozzuk, mert külföldi munkát akar vállalni. Tavaly tizenkét ilyen esetet jegyeztünk Háromszéken.

Gondok, perek, csapatmunka
– Sajnos, oda jutottunk, hogy a technikumi oktatásban nem kötelező az érettségi diploma. Már két éve folyamatosan jelezzük az egészségügyi és az oktatási minisztériumnak, hogy ez így nincs rendben, de nem született megoldás. Vannak államilag finanszírozott helyek is, de a magánrendszerben a képzés tandíjköteles. A másik gond, hogy bár az egészségügyben a mienk a legnépesebb alkalmazotti kategória, nem vagyunk eléggé elismerve. Nem esik szó a munkánkról, bár a kórházban dolgozó kollégák huszonnégy órát vannak a beteggel. Rengeteg negatív vélemény lát napvilágot a médiában, és amikor téved egy ember, az egész rendszerre vetítik ki. Régen az ápolók többet tudtak foglalkozni a beteggel, nem kellett adminisztratív feladatokat végezniük. Most mindent le kell írni, dokumentálni. Ez részben jó, mert ezáltal meg tudjuk védeni magunkat esetleges feljelentések esetén, amelyek évről évre szaporodnak. Amikor tizenhat évvel ezelőtt kezdtem a hivatásomat, fel sem merült, hogy ha egy asszisztens valami picit tévedett, vagy erélyesebben szólt a betegre, ezért feljelentsék, vagy pert próbáljanak a nyakába akasztani, ellenben ez most nagyon gyakori.
– Említette, hogy az asszisztensek munkáját nem ismerik el. Ez általában a társadalomra vagy az orvosokra érvényes?
– Tőlünk is függ, hogy az orvosok elis­merik-e a munkánkat. A jól felkészült asszisztenst az orvos megbecsüli, mert segíti őt a munkájában. Az orvos éppúgy tisztelheti az asszisztensben a szakmai tudást, a hozzáállást, mint ahogy az asszisztens tiszteli az orvost. Ez csapatmunka. A beteggel más a helyzet, ő azért keresi fel az orvost, az asszisztenst, mert valamilyen problémája van, amire megoldást keres. Tisztelettel kell viszonyulni a betegekhez, meg kell őket érteni, kell próbálni rajtuk segíteni. Sok türelem kell ehhez, de ők a kiszolgáltatottak, és mi értük vagyunk.
– A Kovászna megyei kórházakban megvannak-e a feltételek ahhoz, hogy az asszisztens tudása szerint végezze munkáját?
– Nagy hiányosság, hogy nincs ápolási kórlap, ami a nyugati országokban jól működik. Ez nem ugyanaz, mint az orvos által vezetett kórlap, ebbe az asszisztens ír be, mert ő az ügyelet alatt szinte állandó kapcsolatban áll a beteggel. A páciens személyre szabott ápolása érdekében az asszisztens dokumentálja a betegség előzményeit, a lefolyás és a kezelés mozzanatait, ezeket kellene rögzíteni ebbe a kórlapba. A kórházba beutalt betegnek nem biztos, hogy csak az a problémája, amivel beutalták, előfordul, más betegségei is vannak, elfelejti bevenni a gyógyszereit – ilyen esetben az asszisztens figyel rá és figyelmezteti. Ugyanakkor megtanítja bizonyos gyógyszerek használatára. Például megmutatja az inhaláló gyógyszerek használatát, cukorbetegség esetén a helyes inzulinadagolást. A neonatológia osztályon az asszisztens megtanít­ja az anyát szoptatni, csecsemőt ápolni, hogy mire kell odafigyelnie az anyukának az újszülöttnél. Vannak nehéz osztályok, mint a neurológia, onkológia, intenzív osztály. Nagyon fontos például a neurológián, ahol sok a mozgásképtelen beteg, hogy az asszisztens próbáljon passzív mozgásokat végezni a beteggel, figyeljen oda a felfekvésre, amit könnyebb megelőzni, mint kezelni. Ennek feltételei adottak, az asszisztensen múlik, mennyire végzi ezt lelkiismeretesen. Persze az már gond, hogy emberhiány és a sok adminisztrációs feladat miatt a kelleténél kevesebb idő jut egy-egy betegre.

Mentőn több a felelősség
– A sürgősség és a mentő mindig szívügyem marad. Pályafutásomat fizikoterápiai kezeléseknél kezdtem, abban az időben nem lehetett kezdőként mentőhöz vagy sürgősségi osztályra bekerülni. Tizenötödik éve dolgozom a mentőszolgálatnál, és idén januárig tíz évet párhuzamosan dolgoztam a sürgősségen is. A sürgősségi osztályon kevés a személyzet, túlterheltek a kollégák, a mentőszolgálatnál a felelősség sokszor az asszisztensé, ezért törvény által is rendelkezik plusz kompetenciákkal. A helyszínen meg kell kezdeni az újraélesztést, hipoglikémiás rohamot például kötelezően fel kell ismerni és a helyszínen azonnal ellátni orvosi utasítás nélkül. Az akut koronária-szindrómánál aszpirint, nitroglicerint, oxigént és intravénás perfúziót alkalmazhat. Telemetriás rendszerrel a helyszínről elküldheti a tizenkét elvezetéses EKG-t a marosvásárhelyi sürgősségi központba, ahol a szolgálatot teljesítő orvos kiértékeli azt, és elmondja, mi a további teendő. Ez a B típusú mentőautókon lehetséges.
– Mit tehet az asszisztens, ha nincs idő az adatközlésre és az orvosi utasítás megvárására?
– Az életmentést minden esetben el kell kezdeni. Dokumentálnia is kell, hogy adott esetben miért lépte túl a kompetenciáját, miért eszközölt bizonyos beavatkozásokat, miért alkalmazott bizonyos gyógyszereket. Ezek kényes dolgok, de vészhelyzetben muszáj alkalmazni. Egy tüdőödémás betegnél nincs idő telefonálgatni és utasítást kérni, egyszer muszáj a pácienst ellátni. Fontos lenne, hogy próbáljunk bizonyos plusz kompetenciákat kiharcolni, lehessen törvénybe iktatni, hogy mikor meddig mehet el a döntéshozatalban az asszisztens. A jelenleg érvényben lévő jogszabály szerint az asszisztensnek életveszélyes helyzetben tudása szerint mindent meg kell tennie a páciens érdekében, de ahhoz, hogy meg tudja tenni, sokszor át kell lépnie a kompetenciahatárt, tehát kétélű a dolog.
– A mentős asszisztenst olykor érhetik meglepetések a terepen. Fel lehet-e erre készülni, van-e valamilyen félelem, amikor bevetésre indulnak?
– Minden kivonuló asszisztens kollégában lappang bizonyos fokú félelem, mert nem tudja, mit talál a helyszínen. Előfordul, hogy hirtelen kell döntést hozni, veszélyhelyzeteknek is ki vagyunk téve, agresszió is előfordul. Ezeket hirtelen kell felismerni és megoldani.

Javadalmazás, szakmai kiégés
– A szakszervezetek szerint az egészségügyben az ápolók és az asszisztensek a leggyengébben fizetett kategória. Mi erről a véleménye?
– Bizonyos rétegek valóban nagyon kevés juttatást kapnak. A törvényszéki orvostan, sürgősség, mentő, intenzív osztály, tbc-osztály ebből a szempontból jobban áll, de a járóbeteg-rendelőben, a családorvosi rendszerben dolgozó asszisztensek keveset keresnek, a kórházi osztályon is viszonylag alacsonyak a bérek. Ebben az ágazatban a szakmai kiégés is nagy gond, de sokszor nincs, akihez fordulni. Két éve a képzéseken szó kerül a szakmai kiégésről, és próbáljuk tudatosítani, hogy létezik ellene megoldás. Jelenleg várjuk egy pályázat elbírálását, szeretnénk kiscsoportos foglalkozásokat bevezetni, ahol erről beszélhetünk. Ebbe a programba legalább kétszáz asszisztenst kívánunk bevonni, persze önkéntes alapon.
– Két kisgyermeke van, a család és a mentőszolgálati munka mellett vállal civil feladatot is az asszisztensi hivatás megismertetéséért.
– 2012-től, amióta az asszisztensi rend háromszéki elnöke vagyok, célul tűztem ki, hogy ezt a hivatást a nagyközönség minél jobban megismerje, és jussunk el oda, mint a múlt század közepén, amikor az asszisztens, a nővérke köztiszteletben álló személy volt a társadalomban, az utcán, a parkban, a színházban mindenki megismerte, és köszönt neki. Szeretném, ha az asszisztensek el lennének ismerve, meg lenne becsülve a munkájuk, és ezért próbálunk dolgozni.