Cófalván mai módra folyik az élet – újságolták keserű mosollyal a helyiek –, mindenki helyezkedik, küzd, s a mindennapiak miatt állandó jelleggel kapaszkodni kell.
Örvendenek, hogy megáll a falu szélén a vonat, s a borosnyói vezetés megígérte, hogy a vonal mellé beállót építtet. Újságolták, hogy az ürömben is akad valami öröm, mert postakirendeltség alakult a faluban. Gáspár Tamás vállalta ezt a szolgálatot, s így a küldemények hamarabb eljutnak a lakossághoz.
Hamarosan beáll a nagy munkaidő, de áldozni akarnak kikapcsolódásra is – mondták: július második felében küldöttség készül ellátogatni magyarországi testvértelepülésükre, Nagyradára. Cófalva református vallásban élő kis hitközössége új lelkészre vár – tudtuk meg Szentgyörgyi Ernő gondnoktól. Mivel a meghívott lelkészek nem jöttek el, pályázatukra sem jelentkezett senki, a püspökségre bízták, hogy nevezzen ki végzős új lelkészt abba az eklézsiába, ahol helyben kilencven, a szomszédos várhegyi leányegyházközségben pedig százhatvan lélek, összesen 250 református él. Biztató azonban, hogy az egyházközség 11,3 hektár földvagyonnal rendelkezik, és visszakérte még egy darab várhegyi földterületét is. Pénzre volna szükségük, mert – egyelőre kalákával – belső felújítást végeznek a papi lakáson, időszerű lenne a nyílászárók, főleg a fő bejárati ajtó cseréje is, aminek költségeit még nem üti a főhatóságtól és hívektől kapott támogatás.
