A cigány asszony lovai

2014. május 22., csütörtök, Család

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lócsalád. Egy nap a lógyerekek sétáltak, a lómama kocsikázott, és a szekérben ült három cigánygyerek és egy cigánymama.

Mendegéltek, aztán meglátták a lógyerekeket. Azokat is befogták, mert nem akarták, hogy ők is elkószáljanak. Aztán tovább mentek. Nagyon nehéz lett a kocsi, és nagyon elfáradt a lómama meg a gyerekek is. Akkor a cigánymama és a cigánygyerekek annyit ettek, hogy megkövéredtek, s gondolták, hogy lefeküsznek. Mikor ők aludtak, arra jött egy harcos, és kikötötte a lovakat.
A lovak mentek-mentek, és észrevettek egy rókacsaládot. A rókacsalád kedves volt a lovakkal, kedvesen bántak velük, hoztak ennivalót nekik, ott aludtak a lovakkal. Aztán reggeledett, el kellett menjenek a lovak. Éhesek voltak, nem volt több étel, de mielőtt elmentek, a rókacsalád adott egy igen rendkívüli rózsamagot, s amikor visszaértek a cigányokhoz, elültették. Amikor éjjel lett, a lovak kiszabadultak a pajtából, megkeresték a harcos házát, és harcoltak. Legyőzték a harcost, a harcos nem halt meg, hanem haza akart menni, mert többet nem akart harcolni a lovakkal.
A lovak is hazamentek, és nyugodtan aludtak. De odalopakodott egy róka, az felébresztette a lovakat. Jött a tehéncsorda, és bezárták őket a pajtába. Amikor kiszabadultak, elmentek a harcoshoz. A harcos azt mondta, hogy: – Miért jösztök ide? A tehéncsorda azt mondta, hogy a cigány néni el akarja kapni. A tehenek futottak tovább, az ágról lekiáltott egy bagoly: – Merre mentek ilyen villámgyorsan, tehéncsorda?
– Mert kerget a cigány néni.
A lovak felébredtek, a cigány nénik elmentek napozni. A lovak enni adtak a cigányoknak, s akkor a lovak lefeküdtek, s reggelig aludtak. A cigányok mentek megkeresni a lovakat, mert azok megszöktek éjszaka a rókákhoz.
Amikor reggeledett, felébredtek a lovak s a rókák, s elmentek, mert látták, hogy a cigányok jönnek utánuk. A cigányok nem látták őket, mert elbújtak. Akkor a lócsalád boldogan élt, mert végre szabadon futkározhattak az erdőben, nem dolgoztatták őket. Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége. Aki nem hiszi, járjon utána.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2014-05-22: Család - :

A díjazott magyar mesék

Középcsoport: I. díj: Pepike, a kis pillangólány, Mocorgók csoport, Manócska Napközi Otthon, Kézdivásárhely, vezető óvónők: Biró Réka Mónika, Veress Zita, II. díj: A csintalan csigagyerekek, Pillangó csoport, 3-as számú Napközi Otthon, Kézdivásár­hely –  Demeter Csilla, Deszke Enikő, III. díj: A csavargó pillangók, Csizmás kandúr csoport, Manócska Napközi Otthon, Kézdivásárhely – Kovács Adél, Tusa Melinda, különdíj: A két delfintestvér és a cápa, Napsugár csoport, Benedek Elek Napközi Otthon, Sepsiszentgyörgy –  Bartók Emese, Kopacz Emőke
2014-05-22: Család - :

Pepike, a kis pillangólány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos virágos rét. Ott lakott a boldog, izgő-mozgó, vidám pillangó család. Apuka, anyuka és a kislányuk, Pepike.