Mendegéltek, aztán meglátták a lógyerekeket. Azokat is befogták, mert nem akarták, hogy ők is elkószáljanak. Aztán tovább mentek. Nagyon nehéz lett a kocsi, és nagyon elfáradt a lómama meg a gyerekek is. Akkor a cigánymama és a cigánygyerekek annyit ettek, hogy megkövéredtek, s gondolták, hogy lefeküsznek. Mikor ők aludtak, arra jött egy harcos, és kikötötte a lovakat.
A lovak mentek-mentek, és észrevettek egy rókacsaládot. A rókacsalád kedves volt a lovakkal, kedvesen bántak velük, hoztak ennivalót nekik, ott aludtak a lovakkal. Aztán reggeledett, el kellett menjenek a lovak. Éhesek voltak, nem volt több étel, de mielőtt elmentek, a rókacsalád adott egy igen rendkívüli rózsamagot, s amikor visszaértek a cigányokhoz, elültették. Amikor éjjel lett, a lovak kiszabadultak a pajtából, megkeresték a harcos házát, és harcoltak. Legyőzték a harcost, a harcos nem halt meg, hanem haza akart menni, mert többet nem akart harcolni a lovakkal.
A lovak is hazamentek, és nyugodtan aludtak. De odalopakodott egy róka, az felébresztette a lovakat. Jött a tehéncsorda, és bezárták őket a pajtába. Amikor kiszabadultak, elmentek a harcoshoz. A harcos azt mondta, hogy: – Miért jösztök ide? A tehéncsorda azt mondta, hogy a cigány néni el akarja kapni. A tehenek futottak tovább, az ágról lekiáltott egy bagoly: – Merre mentek ilyen villámgyorsan, tehéncsorda?
– Mert kerget a cigány néni.
A lovak felébredtek, a cigány nénik elmentek napozni. A lovak enni adtak a cigányoknak, s akkor a lovak lefeküdtek, s reggelig aludtak. A cigányok mentek megkeresni a lovakat, mert azok megszöktek éjszaka a rókákhoz.
Amikor reggeledett, felébredtek a lovak s a rókák, s elmentek, mert látták, hogy a cigányok jönnek utánuk. A cigányok nem látták őket, mert elbújtak. Akkor a lócsalád boldogan élt, mert végre szabadon futkározhattak az erdőben, nem dolgoztatták őket. Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége. Aki nem hiszi, járjon utána.