Károly herceg zalánpataki vendéglátójának rezidenciája előtt fél tízkor csak a román tévétársaság stábját és egy néhány éve Bihar megyéből jött, a hercegnek pálinkát ajándékozó idősebb urat látni. De nem kell sokat várnunk: megjelennek a román állami őrző-védő szolgálat tagjai, akik elmondják: délben a falutalálkozón alkalmunk lesz fényképezni, addig vonuljunk kicsit távolabb autóinkkal. Miután kérésüket teljesítettük, a „cég” emberei beszédbe elegyednek velünk, egyik csíkszeredai kollégánk arról próbálja meggyőzni a trónörököst évek óta kísérő őrző-védőket, legközelebb vigyék őfelségét a Szent Anna-tó környékére, hadd lássa a Mohos tőzegláp csodáit. „Székhelyünket” áttesszük a találkozónak helyt adó Peró-patak melletti kis házhoz. A sajtósok belépése tilos, de portán kívül is akad látnivaló. A filmesek mindegyre kamerát ragadnak, ahányszor a Kasléder József polgármester szülői házánál előkészített kóstolók közül egy-egy lábost vagy tálcát átvisznek. Az eseményre érkező, ünneplőbe öltözött idős emberek szívesen megállnak nyilatkozni, miért is tartották fontosnak eljönni.
Datki Ibolya azt mondja, nem csak a herceg kedvéért öltözött ki, legalább a vendégfogadáshoz hasonlóan fontos ünnep áldozócsütörtök is. Koncza Matild úgy véli, azért is fontos a herceg látogatása, mert így Zalánpatakra terelődik a világ figyelme. A régi zalánpataki vonószenekar prímása idős kora ellenére meglehetősen gyorsan lép be a kapun, de egyetlen tanítványa, a hegedűn és brácsán játszó, amúgy Sepsi­szentgyörgyön közgazdaság–turizmus sza­kon tanuló Préda Barna készségesen áll a sajtósok elé. Népzenét és magyar nótákat fognak játszani a hercegnek, reméli, elnyerik tetszését. A fiatalember az egyetemen tanultakat itthon akarja kamatoztatni: az agroturizmusban látja a jövőjét. Azt tervezi, felújítja nagyapja házát, állatokat tart, a termékeket pedig felszolgálja messziről érkezett vendégeinek. Datki László nem él szülőfalujában, Za­lánpatakon, de most örömmel jött el a fogadásra. Méltányolja, hogy Károly herceg évről évre visszajár, s hozzájárul Zalánpatak hírnevének öregbítéséhez. Amikor egyik kolléga rákérdez, mit üzenne a vendégnek, azt válaszolja: arra kérné, járjon közben „a két mandátuma alatt nem sokat tevő Kasléder Józsefnél”, hogy az ide vezető út legyen jobb, emberhez méltó, mert a falut szinte lehetetlen megközelíteni.
Gróf Kálnoky Tibor nejét, Annát arra kérjük, néhány percig engedjenek be, hadd készülhessen néhány jobb felvétel. Bő fél óra múlva érkezik a beleegyező válasz, sőt, maradhatunk Károly herceg látogatásán is, ha akkor egy kordon mögött megállunk.
A szép, frissen kaszált telken egymás mellett sorakoznak a válogatott ételekkel megrakott asztalok. Helyben sül a kürtőskalács, kicsit odébb cserepes edényben töltött káposzta, főtt, hamuval lúgozott kukorica, mézes dió, házi kolbásszal, szalonnával, sonkával, különféle sajtokkal megrakott tálcák sorakoznak, túrós és helyi jellegzetes étel, mákos puliszka is akad, vaddisznóból fő a tokány, de akad kenyér a Diószegi Pékségből és málnási borvíz is.
Károly herceg és népes kísérete a régi, mindkét oldalán kibontott csűrön keresztül érkezik. Kasléder József polgármester köszöntőbeszédében a herceg Zalánpatakhoz fűződő hűségét köszöni meg, kis unokájánák, György­nek pedig Sepsiszentgyörgyön fából készült ajándékot ad át. A herceget mézzel már többször is ellátó Bléga Éva virágot nyújt át – puszi a jutalma –, Farkas József pedig jókívánságait fejti ki. Károly hercegnek ízlett a kürtőskalács, a Diószegi-kenyér szerinte jól csúszna olajbogyóval, majd Diószegi Lászlótól az angliai pékségéről érdeklődik. A málnási víz érezhetően sós íze meglepte, de gyorsan le is öblíthette frissen kevert meggyszörppel. Kasléder a termékeket készítő, Zalánpatak Kincsei nevet viselő, nemrég alapított szövetkezetük célkitűzéseiről beszél: a helyben megtermelt alapanyagokat helyben kell feldolgozni is. A puliszkát sem ismerte a herceg, ezért rákérdezett, tojást tartalmaz-e, majd azt tudakolta, mennyire szeretik a helyiek ezt az egyszerű, de finom ételt. Azzal viccelődik, annyit evett, hogy nem lesz ereje továbbmenni, de azért nem hagyja ki a vaddisznótokányt sem, és megtekinti a Préda Jenő által ágakból és vesszőkből készített asztalt és székeket is. Nemhogy tetszik neki, de szinte táncra is perdül, amikor Préda Jenő és Préda Barna zenélni, az asszonyok pedig énekelni kezdenek. Udvarias vendégként nem hagyja ki a kert másik oldalán a fák árnyékában ülő időseket sem: egészségükről és elfoglaltságukról kérdezi őket. Egyszer csak nagy tömeg közepébe kerül Károly herceg, de állja a sarat, sőt, az éneklő asszonyokkal még csoportképet is vállal.
Lejárt a találkozó, mennének kifelé, amikor egyik tévés kolléga felteszi az egyetlen kérdést, amire választ is kapunk: mennyire elégedett szomszédaival. Károly herceg nem áll meg, de visszafordulva mondja: nagyon jó szomszédokra lelt a vendégszerető zalánpatakiakban.