Farcádi Botond
Legfeljebb a romániai politikai életben zajló változások rendkívül gyors irama lehet meglepő számunkra, ezek iránya már kevésbé.
Egyrészt azért, mert hozzászoktunk immár: sem kibékíthetetlen ellenségek, sem megbízható szövetségesek nincsenek Bukarestben, a politikai érdek pedig felülír mindenféle ideológiai megfontolást. Így aztán azon sem csodálkozhatunk különösebben, ha a tegnap még a baloldali szociáldemokratákkal egy tálból cseresznyéző liberálisok ma már a magukat jobboldalinak nevező demokraták szövetségesei. De azért sem váratlan e fordulat, mert tulajdonképpen ésszerű döntést hoztak, mindkét fél számára kedvező az a házasság, amelyet a következőkben kívánnak hivatalosítani a felek. Mind a liberálisok, mind a Vasile Blaga vezette demokrata-liberálisok azonnal levonták a következtetéseket az EP-választások eredményéből: belátták, egymagukban esélyük sincs az őszi államfőválasztáson. Így aztán egyesítik erejüket, azonnal felkínálják az alternatívát a május 25-i voksoláson győzedelmeskedő szociáldemokrata táborral szemben, villámgyorsan elfoglalva-kisajátítva a politikai paletta jobb oldalát. Ráadásul kényszerhelyzetbe hozták a többi, kisebb jobboldali alakulatot, például a Băsescu-féle Népi Mozgalom Pártját, az Ungureanu-féle Polgári Erőt.
Az átrendeződés számunkra azért is érdekes, mert remek példája annak, miként lehet lereagálni egy súlyos választási vereséget. Hiszen mind Antonescuék, mind Blagáék leszerepeltek a május 25-i megmérettetésen – de lám, azonnal léptek, néhány nap múltán pedig már Pontáék legerősebb kihívójának tűnnek. Számíthatunk változásokra a baloldali táborban is, annál is inkább, mert a szociáldemokraták győzelme sem oly meggyőző, az általuk elért eredmény ráadásul igen nehezen javítható.
De ami e nagy forgatagban feltűnő: az RMDSZ háza táján eluralkodó csend. A szövetség képviselői továbbra is győzelmüket hangsúlyozzák, pedig immár mindenki számára világossá vált: a harmadik mandátum az összefogás elmaradásán bukott el. De csak azért sincs önkritika, csak azért sem próbálják felvenni a kapcsolatot politikai vetélytársaikkal, marad a mindent elfedő győzelmi ének. Pedig még egy-két ilyen diadal, és mindannyian elveszünk.
