A Kommunista Diktatúra Emlékháza - 6.Ötvenhat után

2014. május 31., szombat, Élő múlt

E sorok írójának szerkesztésében és a Magyarok Világszövetségének kiadásában 2011-ben Budapesten jelent meg Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc. Hősiesség, Tisztesség, Méltóság címet viselő kiadvány.

  • Moyses Márton 1960. november 22-én, letartóztatásakor
    Moyses Márton 1960. november 22-én, letartóztatásakor

Ebben Albert Camus: A magyarok vére francia, magyar, angol és német változata mellett publikáltuk John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1960. október 23-án – a magyar forradalom kitörésének negyedik évfordulóján – megfogalmazott Nyilatkozatát, az orosz felsőház a forradalom 50. évfordulóján tolmácsolt bocsánatkérését, XVI. Benedek pápa 50. évfordulóra küldött üzenetét, az Európai Parlament állásfoglalását a magyar forradalom 50. évfordulójáról és annak történelmi jelentőségéről, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnökének a magyar Parlamentben az 50. évfordulón elhangzott beszédét magyar és angol nyelven.
Az említettek közül a legkevésbé Kennedy elnök nyilatkozata és az orosz felsőház bocsánatkérése ismert. Az amerikai elnök a magyar nép és nemzet egészének szabadságvágyát emelte kivételes reflektorfénybe: „Az amerikaiak soha nem fogják – egyetlen fórumon, egyetlen szerződés nyilatkozatában, sem szóval, sem gondolatainkkal – elismerni a szovjet uralmat Magyarországon. Magyarország nem érzelmi vagy politikai alapon követeli a függetlenséget és a szabadságot. Ez a követelés mélyen gyökerezik történelmében, kultúrájában, törvényeiben. Bármilyen báb-kormányt tartanak fenn, nem hisszük, hogy ezt a követelést feladnák.” (Kiemelés – T. Z.)
Ez a kivételes elnöki elismerés bennünket, erdélyi magyarokat és székelyeket is piedesztálra emel. Mint ahogyan az orosz felsőház bocsánatkérése azoknak a romániai magyaroknak és a börtönökben velük együtt szenvedő románoknak is szól, akiket kivégeztek, meghurcoltak, akik a különböző megsemmisítő munkatáborok poklaiban szenvedtek: „…a tisztesség és a méltóság érzésétől áthatva, lelkünkben erkölcsi felelősséget érzünk múltunk egyes fejezeteiért, és reméljük, hogy a mai magyar társadalom méltányolja sajnálatunk őszinteségét azzal kapcsolatban, ami 1956 októberében-novemberében Magyarországon történt.” Az elismerés, a bocsánatkérés egyformán szól a szovjet tankokat Molotov-koktéllal levegőbe röpítő pesti srácoknak, a kétszázezer fős, állig felfegyverzett szovjet hadsereggel szembeszálló gyerekeknek, fiatal lányoknak, az őket féltő szeretettel óvó, a harci cselekményektől távol tartani akaró, de végül a gyerekeik akaratába beletörődő édesanyáknak, az utcán elföldelt névtelen hősöknek, de azoknak is, akik Magyarország határain túl – magyarként – ugyanúgy éreztek, mint anyaországi sorstársaik.

Erdély-szerte
A legelső szervezkedési kísérlet Ko­lozsváron, a Ion Andreescu Kép­ző­mű­vészeti Főiskolán zajlott, ahol 1956. október 24-én Mátyás király szülőházában, a Lovagteremben a máréfalvi születésű Balázs Imre VI. éves festőművész-hallgató vezetésével megpróbálták létrehozni a legfelsőbb pártvezetés által – nemzetközi nyomásra – szorgalmazott ideiglenes diákszövetséget. A budapesti százezres diákfelvonulás hatására a diákszövetségi gyűlés váratlan fordulatot kapott: először vitatták meg az egyetemi autonómia kérdését, és kijelentették, hogy az orosz nyelv, a marxizmus tanulása legyen fakultatív. A Securitate felfegyverzett különítményei körbezárták az épületet, a gyűlésen résztvevők jelentős részét a későbbiek során hadbíróság elé állították. Miközben a világ a magyar forradalom győzelmének eufó­riájában élt, Ko­lozs­váron 1956. október 25-én reggel letartóztatták, majd gyorsított eljárással hét-hét év börtönbüntetésre ítélték Balázs Imre festőművészt és a bolgár származá­sú Tirnován Vid szobrászművész-hallgatót. A magyar forradalom megtorlása is valójában Erdély­ben kezdődött. A  második szervezkedésre Szovátán került sor: Kelemen Imre elsőrendű vádlottat és hét társát – „a népi demokratikus rendszer elleni szervezkedés és tiltott fegyvertartás” vádjával – 1956. október 28–29-én tartóztatták le, majd 10 és 4 év közötti börtönbüntetéssel sújtották.

A baróti diákok
Miközben az erdélyi magyarok a rádiók híradásait hallgatva esténként arról beszélgettek, hogyan lehetne átszökni a román–magyar határon, hogy a magyar forradalmárokat segítsék, négy baróti gimnazista a nagyajtai Moyses Márton vezetésével 1956. november 11-én éjjel az ágostonfalvi vasútállomásról elindult, hogy valóban átszökjenek a zöld határon, s ha kell, fegyverrel a kezükben segítsenek a magyar forradalmároknak. Bíró Benjámin, aki jelenleg Orosházán él, és a Sepsiszentgyörgyön lakó Józsa Csaba 1956. november 13-án éjszaka Érkörtvélyesnél sikeresen átszökött a román-magyar határon, Moyses Márton és Kovács János pedig eltévedt és visszatért Barótra. A szovjet tankok és szuronyok segítségével hatalomra került Kádár-rendszer hamar rájött, hogy a határon átszökött két gimnazista erdélyi, és a Securitatéval tökéletesen együttműködve 1957. március 15-én – hogy soha ne felejtsék el az emlékezetes napot – Bíró Benjámint és Józsa Csabát átadták a román hatóságoknak. A két gyereket gyorsított eljárással hadbíróság elé állították, az előbbit három és fél, Józsa Csabát pedig három év börtönbüntetésre ítélték. Most találtam meg a teljes periratot, amely azért rendkívüli, mert egyedüli bizonyítéka annak, hogy csak az erdélyi fiatalok kísérelték meg a határon való átszökést, hogy közvetlenül részt vegyenek a forradalmi harcokban! A határon való átszökés értelmi szerzőjét, Moyses Mártont, 1960. november 22-én kolozsvári bölcsészhallgatóként tartóztatták le. A motozáskor megtalált öt vers és tanulmánytöredék alapján előbb hét, majd két év börtönbüntetésre ítélték. Moyses Márton – nemcsak a politikai foglyok közül, hanem a jogtörténetben is egyedülállóan – azért, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, a rabruhájából kitépett erősebb szálakkal a kolozsvári börtönben levágta a nyelvét. Három, az emlékházban is látható cellatárs vallomása bizonyítja: micsoda lelki erőre volt szüksége ahhoz, hogy tettét végrehajtsa. A szabadulása után a saját szülőfaluját, Nagyajtát, s szülőházát jelölték ki kényszerlakhelyként. 1970. február 13-án, amikor Brassóban nem kapott munkahelyet, egy liter benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta önmagát. Talán a sepsiszentgyörgyi emlékháznak, az itt látható és Moyses Mártonra vonatkozó dokumentumoknak is köszönhetően sikerül elérni, hogy Moyses Márton nevét egy sorban említsék a cseh Jan Palachéval és a budapesti Bauer Sándoréval.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2014-05-31: História - :

Sombori Sándor: Gábor Áron (Regényes krónika - 13.)

Lészen ágyú!
Még a zaj el sem csitult, mikor Kis János lelkendezve kiáltott Gábor Áron felé az emberek feje felett:
– Gábor Áron testvérem, miért dolgoznék kend Hermányban? Az igen messze van. Én idevaló mesterember vagyok, nevem Kis János. Jó nagy harangöntőműhelyem van az Olt utcában, öntsük az ágyúkat az én műhelyemben!
2014-05-31: Magazin - :

Sikeres a székelyföldi ballonkísérlet

Sikeresnek tartják a szervezők azt a kísérletet, mely során kedden első alkalommal juttattak héliummal töltött ballonnal tudományos műszeregyüttest Székelyföldről a sztratoszférába.