Július elsejétől bruttó 900 lejre emelkedik az országos bruttó minimálbér Romániában. A szavatolt minimálbér növelésének ütemét jelzi, hogy tíz évvel ezelőtt, 2003-ban 250 lejt, hat évvel ezelőtt pedig 540 lejt tett ki. Az alábbi összeállításban a Business.24 portál alapján az egyes európai országok, illetve az Egyesült Államok erre vonatkozó szabályait és a lehetséges folyamatokat tekintjük át.
Idén májusban Svájcban népszavazást szerveztek, eldöntendő, hogy bevezetik-e a világ legmagasabb szintű, óránként 22 frankos (mintegy 22 dolláros) garantált minimálbért. A szavazók elsöprő többsége nemet mondott, így Svájcban nincs garantált minimálbér. Más a helyzet Németországban, itt a nagykoalíció szociáldemokrata része 8,5 eurós (11,5 dollár) óránkénti minimálbért harcolt ki nemrég, elsősorban azért, hogy ezt a döntést ne a szakszervezetek nyomására hozzák meg. Nagy-Britanniában 1999-ben vezették be a minimálbért, az akkor meghatározott 6,31 fontsterling (10,5 dollár) azóta nem változott. Az Egyesült Államokban szövetségi szinten 1938-tól létezik meghatározott minimálbér, és annak szintje állandó politikai csatározások célpontja. Idén áprilisban a szenátusban a republikánusok megakadályozták a demokraták indítványát, hogy 7,25 dollárról 10,10-re emeljék a legalacsonyabb garantált órabért.
A hazai sorozatos emelés ellenére Romániában a júliusban érvénybe lépő havi 205 eurós havi bruttó minimálbér az egyik legalacsonyabb az unióban. Az Eurostat szerint a lista első helyén Luxemburg áll 1874 euróval, őt követi Belgium és Hollandia (1502, illetve 1469 euró), Írország (1462), Franciaország (1430) és Nagy-Britannia (1264). De Szlovéniában 784 euró, a nemrég csatlakozott Horvátországban pedig 372 euró a minimálbér.
A fejlett, rugalmas munkaerőpiaccal rendelkező országokban a garantált minimálbér intézményét elsősorban a top-menedzserek fizetésének növekedése, a többi szereplő jövedelmének stagnálása, illetve a nagy különbségek mérséklése indokolja. Az utóbbi időben mind a szakszervezetek, mind az intézkedést támogató baloldali politikusok rugalmasan kezelik az intézményt, hogy megakadályozzák az ázsiai és kelet-európai munkaerő beözönlését. De a technológiai fejlődés, az úgynevezett szabadúszó munkavállalás elterjedése ezen a téren is változásokat sejtet.
Egy másik jelenség, hogy a garantált minimálbér intézményét újabban nem a kormányok, hanem az ennek meghatározásával felruházott városok, régiók, illetve gazdasági ágazatok szorgalmazzák, elsősorban az értékesebb munkavállalók vonzása érdekében. Például Seattle egyik külvárosában 15 dolláros minimális órabért vezettek be, a Los Angeles-i hotelek dolgozóinak pedig idén 15,37 dollárra akarják növelni órabérüket. Nagy-Britanniában pedig azt tervezik, hogy az állami megrendeléseket azok a cégek kapják, amelyek lényegesen magasabb bérszintet alkalmaznak, mint a garantált minimálbér. (Ferencz)
