Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok szónoklatában kijelentette: Trianon traumáját rég elfeledtük volna, ha betartották volna az 1918-as gyulafehérvári ígéreteket. Hiába akarják kitépni kezünkből a székely zászlót, levakarni a régi magyar feliratokat, mert ennél nagyobb megpróbáltatásokat is megéltünk. Olyanok vagyunk, mint a fű: ha ezerszer is eltaposnak, mi felegyenesedünk. Eljött az ideje, hogy abbahagyjuk a siránkozást, előre nézzünk, és magunkban bízva kezünkbe vegyük sorsunkat. Az a feladatunk, olyan jobb és igazságosabb világot építsünk itthon, a szülőföldünkön, amelyet örökül hagyhatunk gyermekeinknek, hogy ne kelljen a nagyvilágban sodródniuk. Függetlenül attól, hogy az aktuális hatalom mit akar ránk erőszakolni, Székelyföld volt, van és lesz – jelentette ki a szónok.
Lakatos Mihály, a polgármesteri hivatal mellett társszervező Magyarország Kulturális Központjának vezetője felelevenítette a magyar Országgyűlés által 2010-ben hozott, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, majd megosztotta saját gondolatait. Kifejtette: a nemzetnek ugyanolyan megtartó ereje van, mint a családnak, az összetartozásnak ugyanazt a melengető érzését nyújtja. Dezső András vártemplomi református lelkipásztor – mint fogalmazott – a szomorúság, de egyben a reménység napján Mózes imáját idézte. A megemlékezés himnuszaink eléneklésével ért véget.