BEKE EMESE, Sepsiszentgyörgy. Kellemetlen meglepetés ért az idei gyermeknapon. Miután évek óta ugyanazon a helyen (a Péter Pista-üzlet előtti sarkon) végeztünk arcfestést, sokszor napi tíz órán keresztül, és a célközönség tudta, hogy mire számíthat tőlünk, idén a rendezőirodában azzal fogadtak, amikor a helyért mentem, hogy elkéstem, azt már elfoglalta más.
A hivatalos magyarázat szerint bejelentkezési sorrendben lehetett helyhez jutni, én azonban megtudtam, hogy a helyosztással megbízott személy elsőfokú hozzátartozója előzött meg, aki – minő véletlen – ugyancsak arcfestő műhelyt állított volna oda, nem társasjátékot vagy mézeskalácsos asztalt. A rossz idő miatt azonban ki sem jött, minket pedig a nekünk kiutalt félreeső helyen igen kevesen találtak meg. De főleg az bánt, hogy valószínűleg jövőben is el fogok késni, hiszen nincs rokonom a szervezők között.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. A keresztény emberek egyik legnagyobb ünnepe közeleg, amikor a Szentlélek eljövetelére emlékezünk. Ilyenkor százezrek zarándokolnak a csíksomlyói búcsúra, hogy tiszta lélekkel imádkozzanak és együtt legyenek a krisztusi szeretetben. Jelezzük összetartozásunkat székely zászlókkal is, lobogjanak falvakon, városokon, mutassuk meg, hogy lelkünk óhajtja a reménységet, és örvendezzünk a népdalainkban is megénekelt piros pünkösdnek!
FÁBIÁN MATILD, Sepsiszentgyörgy. A Szemerja negyedi Benedek Elek és Andrei Şaguna utcában, illetve a kettő közötti tömbházak környékén idén egyetlenegyszer nyírták le a füvet és a bokrokat a Tega köztisztasági vállalat munkatársai, azóta úgy megnőtt a sövény, hogy az amúgy is keskeny járdán alig lehet járni. Szóltunk a cégnek, hogy végezzék el a munkát, mi rendszeresen fizetünk, de azt válaszolták, ott minden rendben. A lakók szerint ez közelről sincs így, kérjük, tegyék rendbe, ami rájuk tartozik.
VARGA LÁSZLÓ ELŐD, Sepsiszentgyörgy. A HVIM tagjai gyereknapok alkalmából újra meglátogatták a Bodor családot, ezúttal játékokkal és gyümölccsel ajándékoztuk meg a tíz gyermeket. Tavaly már jártunk náluk, akkor ruhacsomagokkal próbáltunk kicsit segíteni. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy nem sikerült javítaniuk az életkörülményeiken, továbbra is nehéz a helyzetük. Érkezésünkkor csak a család egy kis része volt otthon, a többiek a mezőn dolgoztak az apával. Plüssmacit, kisautót, babákat, kirakóst és sok mást vittünk ismerősöktől és saját magunktól. Ezzel a megmozdulásunkkal ismét példát szeretnénk mutatni: figyeljünk kicsit jobban oda másokra, s ha lehetőségünk engedi, segítsünk azokon, akik rászorulnak és megérdemlik.
