Nem tisztázzuk, mi köze Illyefalva nevének Illés prófétához, miként az sem kizárt, hogy titulusa lehetett a falu valamelyik középkori templomának. Most jelképesen beszélünk Illés szekeréről, mely tele gondokkal-elvárásokkal, a letett pályázatok eredményének reményével.
Két dologban azonban megkerülhetetlen: a keresztény hagyomány szerint a tüzes szekér maga a fény, amely a Szentlélek megvilágosító erejét jelentette a régieknek; Illés napját követő hét végén pedig Illyefalvi Napokra készül az alvégi nagyközség. Mi van Illés szekerén, és révbe tud-e majd jutni – erre kerestük a választ. Fodor Imre polgármester szerint legutóbbi látogatásunk óta nem történhetett átható lépés a községfejlesztésben. Illyefalvának megvan az integrált fejlesztési programja, amely öt fontos összetevőből áll, s megvalósításuk nemcsak a községközpont, hanem a hozzá tartozó két település, Sepsiszentkirály és Aldoboly szempontjából is jelentős.
Pályázatokból fejlesztenének
Fodor Imre polgármester: Mi bürokratikus jellegű, megfeszített munka szorításában élünk most. Válaszokat kell adnunk azokra a megjegyzésekre, amelyeket a közbeszerzési dokumentáció kapcsán kért tőlünk az ügynökség. Éppen itt tartózkodik a konzultáns, végezzük a kiegészítéseket, mert ezeket a munkálatokat a jövő esztendőben be kell fejeznünk.
– Emlékeztessen, melyek ezek? Mit tudnak megoldani önerőből?
– Ide tartozik a sepsiszentkirályi és az aldobolyi kultúrház teljes felújítása, a községközpont öt mellékutcájának korszerűsítése, a szentkirályi kőhíd – mint ipartörténeti emlék – felújítása, tartósítása. Sajnos, a projektek objektív okoknál fogva eléggé megkésett, de a megvalósítás halaszthatatlanul fontos. Költségvetésünk olyannyira zsugorodott, hogy abból jelentős dolgokra beruházni nem lehet. Ismerem, mi az, amire itt szükség lenne. Aggasztó például a község és a hozzá tartozó falvak villanyhálózatának helyzete, naponta panaszt szülő feszültségek adódnak. Sepsiszentkirályból jelezték, hogy mialatt az egyik szomszéd hegeszt, a másik képtelen nézni a televíziót! Tartjuk ugyan a villanyvállalattal a kapcsolatot, de az ismert kaotikus országos ügyintézés miatt, sajnos, nem tudunk távlatokban gondolkodni. Nemcsak a politikum szeszélyei miatt, hanem az oly gyakran bizonytalanná tett gazdasági-pénzügyi helyzet miatt sem. Reménykedem abban, hogy hamarosan megvalósul a villanyhálózat kicserélése-modernizálása. Az önerővel nagyon gazdaságosan kell bánnunk, tudom, hogy kavicsozni kellene egy-egy utcaszakaszt, tatarozni egy-egy olyan középületet, amelynek rendbehozatalára valamiért nem lehetett pályázni – de ha erre költjük kevés pénzünket, nem marad, amiből törleszteni majd a pályázatokhoz szükséges önrészeket. Küzdök azért, hogy ez a község se maradjon le beruházásokról, amit a többi település is óhajt és akar. Megragadtuk a Progressio Leader-csoport nyújtotta lehetőséget, amiből úgy néz ki, fel tudjuk újítani a kultúrotthon megviselt bútorzatát, és kicserélhetjük a legszükségesebb felszereléseit. Egy ilyen dologra elég lesz az a pénz, amire pályázni tudtunk, tetemesebb dolgokra azonban kevés. Összegezzek: nem arra tudunk pályázni, ami a legfontosabb lenne számunkra, hanem azokat a célirányos pénzügyi lehetőségeket kell megragadnunk, melyeket éppen felkínál az adott helyzet. Ha a felsorolt objektumok valósággá válnak sorban, s bizony, még sok más egyébbel egyetemben, mint ön mondja, révbe juthat Illés szekere.
László Lukács unokái között
Gyerekzsivaj fogad zöld fák árnyékában a Bornemissza-kúria előterében. A gondtalan gyermekkort élők számára a műemlék épület még akkor is csak iskolát jelent, ha netalán a tanító ismertette velük, hogy történelmi emlékhely, mert előtte mondta el az országgyűlési képviselő-választásokat megelőző híres pünkösdvasárnapi kortestbeszédét 1881. június 5-én Jókai Mór, a nagy magyar prózaíró, akit Illyefalva kért meg arra, hogy képviselje a Budapesten. A kúria, amely a kisiskolás osztályoknak ad otthont jelenleg, a XVIII. század építkezési jegyeit viseli. Boltozatos termeivel, egyenes ablakszemöldökű, virágos-stukkós faldíszítményeivel és poligonális árkádos kőtornácával azonban a reneszánsz formavilágát idézi. A XIX. és a XX. század fordulóján négy évtizeden át volt ennek a népes iskolának igazgató-tanítója Aldobolyi László Lukács, az intézmény mai névadója. Sajnos, úgy megcsappant itt a gyermekáldás, hogy – a jelenlegi tanügyi törvény miatt is – megszűnnek, megszűnőfélben a kis iskolák.
A tanév vége felé közeledve kérdeztük Tófalvi Csaba igazgató-tanárt: milyen jövő vár a központi iskolára, ha nem változtatnak az eddig még érvényben lévő fejkvótarendszeren?
– A rendszer eddig még nem változott – mondta. – A fizetéseket októberig biztosítani tudjuk, és ígéret hangzott el megyeszinten arra, hogy az őszi költségvetés-kiegészítés alkalmával a tanulólétszám figyelembevételével kapunk majd akkora összeget, hogy meg tudjuk oldani a naptári esztendő pénzügyi dolgait.
Fejest ugrott a mindennapokba
Az illyefalvi népes református egyházközség lelki gondozását két fiatal lelkész végzi: Gáspár Etele Tamás fungens és a még fiatalabb Simon Barna gyakorló lelkipásztor, akit az eklézsia volt lelkésze, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke helyezett ki a régi bányász- és polgári hagyományokat őrző községközpont eklézsiájába. Ehhez azonban azt is hozzá kell fűzni: nem akármelyik népesebb gyülekezet engedheti meg magának, hogy gyakorló lelkipásztort fogadjon.
– Fejest kellett ugrani. Erre a bűnbánati hét is jó alkalmat nyújtott, nemde? – kérdeztük a gyakorló lelkipásztort.
Az erdőfülei, Baróton érettségizett Simon Barna azonban jó helyre került, olyan településre és egyházközségbe, ahol alkalma volt azonnal belevetnie magát a feladatok megoldásába, felkészülnie arra, hogy amire a levelek sárgulni kezdenek, át tudja venni valahol megyénk egy kisebb egyházközségében papi szolgálatát.
– Fokozatosan belekezdtem a szolgálatok gyakorlatába – mondta –, hiszen ez a fő feladat. Most ott tartunk, hogy fele-fele arányban végezzük a hét végi teendőket. Egyfajta kihívás volt a pünkösd megélése is, meg az a fokozatos és kitartó munka, ami a gyülekezet életéből számomra jutott. Ilyen volt a hétfő esti idősklub, a gyülekezeti bibliaórák, a vallásórák, amelyeket két korosztályban szoktunk tartani, a kis és nagy konfirmálók kátéórái. Mert az ősszel hollandok látogatására várunk, a szülők kérésére angolnyelv-leckéket indítottunk a gyerekek számára, pénteki napokon pedig egyfajta kihívás is volt számomra az ifjúsági keresztyén egyesülettel való foglalkozás. Itthon és jól érzem magam Illyefalván, s ha jön majd az őszi kinevezés, a megüresedett cófalvi gyülekezetbe kívánkoznék.
Nem dáridó
Kétnaposra tervezték az Illyefalvi Napokat, amelyeket egyhetes késéssel szerveznek meg, hogy ne ütközzék a Székely Vágta rendezvényeivel – tudtuk meg Henning Emesétől, a helybeli Fábián Ernő Községi Könyvtár vezetőjétől. Szerencsés egybeesés, hogy Henning Emese könyvtárosi feladatai mellett elhivatást is érez a művelődési munka iránt, s egymaga vállalta három színjátszó csoport betanítását, működtetését. A készülődések felől érdeklődtünk.
– Szombatot, július 26-át teljesen a helyi programok töltik majd ki, amelyek délután kezdődnek. A Babóca gyerekcsoport mesejátékot tanul, a fiatalok Já(t)cint csoportja követi őket a sportpálya szabadtéri színpadán. A helyi műsort a felnőttek 20plusz nevet viselő együttese vidám jelenetekkel zárja. A vasárnapi program délelőtti ökumenikus istentisztelettel veszi kezdetét, helyi szokás szerint váltakozva, így ebben az évben a római katolikus templomban. Ezt reggeli zenés ébresztő és felvonulás előzi meg, ahol a hangulatot a mikóújfalusi Nagykürt 95 fúvószenekar teremti meg. Ez idő alatt a helybeli kézművesek szabadtéri vására kezdődik a sportpályán. S hogy a helyi jelleg még jobban érvényesülhessen, a jelenlevők gyönyörködhetnek Jakab Csaba református kántor gyerekkórusának előadásában. Szülőket-nagyszülőket csal majd szabadba a helybeli előkészítő osztályosok néptánccsoportja is, akikkel Gáspár Attila már megkezdte a próbákat. Különös színt kölcsönöz a vasárnapi műsornak Rácz Attila zenekara megzenésített versekkel, énekszámokkal. S hogy minden műfaj kedvelője megkaphassa kedvenc zenéjét, a napot meghívott együttesek koncertjei zárják, amelyekben helyet kap a gyerek- és népzene mellett a modern zene is, de nem a dáridó érzését fogják kiváltani a jelenlévőkből.
Az Illyefalvi Napok rendezvényein nemcsak a testvértelepülések (Halásztelek, Nagyszénás, Taliándörögd, Lovasberény) küldöttségei teszik tiszteletüket, hanem sepsi- és barcavidéki érdeklődők is, mert a falunapi ünnepség mellett a hármas település számos vendégforgalmi értéket is kínál, amit érdemes megtekinteni. Az illyefalvi Szármány-tetőn valamikor vár állhatott, ahol trapéz alakú sáncrendszer nyomai láthatóak. Ez lehetett Illyefalvi Judit vára, amelyről egy XVIII. század végi regényes krónika is említést tesz. Műemlékegyüttes a helybeli református vártemplom. Római katolikus temploma az egykori pálosokat juttatja eszünkbe. Az 1811-ben épített Séra-kúriában Jókai- és Mikszáth-emlékszoba látható, s a községközpont szívében Jókainak, Mikszáthnak, Szabó Dezsőnek és a háromszéki jeles forradalmár Gál Dánielnek, a falu szülöttének áll mellszobra. Az író Szabó Dezső bátyja, Szabó Jenő pap-költő ugyanis itt volt református lelkész. Aldobolyban megtekintésre érdemes a Hollaky-kúria, Sepsiszentkirályban a késő középkori unitárius templom, a híres kőhíd és Szent István királyunk mellszobra.
