Nem is értem, hogy Putyint miért hívták meg a normandiai partraszállás hetvenedik évfordulójára, amikor az oroszok nem vettek részt benne. Csak mifelénk kötöttek ki olyan jól, hogy utána nem tudták felszedni a horgonyt Közép-Európából csupán vagy negyven év után (Románia kivétel volt).
Végül meghívták Putyint is, és a francia elnök, Hollande a múlt héten kénytelen volt kétszer vacsorázni. Először Obamával egy elegáns vendéglőben, két óra múlva pedig Putyin orosz elnökkel, külön-külön, mert ők nem akartak egy asztalhoz ülni. Udvariatlanság és gyanús lett volna Hollande-nak nem ennie kétszer egy este, mert vacsorapartnerei esetleg arra gondoltak volna, hogy mérgezett étellel traktálják őket. Így nem maradt más hátra, mint az, hogy a második – és egyben utolsó – vacsora után némi szódaport rendeljen magának gyomorégés ellen. Mindent a hazáért, mindent a békéért! A franciáktól az oroszok két Mistral típusú helikopterhordozó anyahajót rendeltek. Obama mondogatja, hogy erre a megállj gombot kellene megnyomni, de Hollande nem meri, mert ez jó üzletet, sok munkahelyet jelent a franciáknak. Obama sem haragudna, ha például ezekre az anyahajókra amerikai helikoptereket rendeltek volna az oroszok. Sajnos, úgy látszik, ez nem jött össze, s most játsszák a haragszomrádot. Pedig milyen jó lenne egy háború esetén az oroszoknak francia anyahajókról amerikai helikopterekkel támadni a NATO-t!
A közös ebéden jó távol kellett ültetniük Putyint Obamától, nehogy a végén egy féldeci után bátorságra kapjanak és jól összevitakozzanak, netán hajba kapjanak. Bár az ilyen vendéglátó-ipari egységekben a késeket nem fenik meg nagyon, de azért jobb a bajt megelőzni. A vacsorák és a közös ebéd végül szerencsésen lezajlott. A menüsor összetétele nem derült ki, de azért a tudósítók szűkszavúan beszámoltak arról, hogy mi volt terítéken. Először is Ukrajna. Putyinnak étvágya lenne Ukrajna egy részére. Ezen a többi államfő már az ukrán válság kitörése óta rágódik, és nem tudja megemészteni. A fogások közt fontos nemzetközi kérdéseket tárgyaltak meg. Ha mindettől nem megy el az étvágyuk, jöhet a következő fogás. Próbálnak egymáson fogást találni, és mindig újabb kifogásokat kapnak. A tudósítások nem szólnak arról, hogy a végén kinek szolgálták fel a feketelevest. Lehet, hogy udvariasságból egymásnak.
Az angol miniszterelnök is tárgyalt Putyinnal, de nem szorítottak kezet. Putyin az idősebb, így neki kellett volna kezdeményeznie a kézszorítást. A francia elnök volt élettársa viszont örült, hogy nem kellett kezet ráznia Putyinnal. A vadonatúj ukrán elnökkel igenis, kezet fogott Putyin. Nem tudni, hogy az ukránok az oroszokkal szoktak-e külön ebédelni, vacsorázni, de bizonyára egy asztalhoz ülnek néha. Ugyanis kiderült, hogy az ukrán ideiglenes külügyminiszter azt mondta: ő nem szeret az oroszokkal az asztalra tett Kalasnyikov géppisztoly mellett tárgyalni. Állítólag az orosz külügyminiszter, Lavrov kéri Ukrajna föderalizálását, a kisebbségek jogainak elismerését (az oroszokat említve) és azt, hogy Ukrajna ne tartozzon semmilyen katonai tömbhöz. Kötik az ebet a karóhoz, és mindenhez a gázexportot.
Ismerve a francia konyha hírnevét, abban reménykedhetünk, egy-egy ilyen közös ebéd és vacsora olyan jól sikerül, hogy a részt vevő államfők repetát kérnek belőle, s így ezek megismétlődnek. Remélhetőleg, ez a mostani nem az utolsó ebéd vagy vacsora volt.
Hátha aztán egy következőn a borban oldott hangulat hatására kibékülnek egymással, és nemcsak kezet ráznak, hanem egymás nyakába borulva nótázásba kezdenek. Oldott hangulatban mindenki mindenkitől bocsánatot kér, kibékülnek és kitör az általános világbéke.