Hogy az ember kamaszkorában verseket ír, melyektől idejekorán meg is szabadul – semmi különös benne.
Hogy 28–29 évesen, ezúttal már tudatosan, ráadásul a kort – az 1978–79-es évek Romániájáról van szó – érzékenyen letapintva, önmaga által bevallottan is rendszerellenes verseket írjon valaki, melyeket akkoriban nem kisebb szerkesztő, mint Székely János is elismerően fogadott, s e költeményeket harminc s annyi évig mégis asztalfiókban rejtegesse – nem éppen hétköznapi cselekedet.
Hogy miként és miért alakult ez így, arról beszélt Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott kettős könyvbemutatón a szerző, szülővárosára utaló költői álnevén Kolozsvári András, a Háromszék B. Kovács András néven ismert, nyugalomba vonult riportere.
A Fekete óda verseinek megírása után aztán ismét felhagyott a költészettel – mint fogalmazott: „egy idő után elapadt az a lírai vérem” –, de a poétika „búvópatakként végig jelen volt bennem”, mígnem a nagy korszakváltásra, a nyugdíj utáni évekre készülve fogott ismét a versíráshoz, ebben a „kegyelmi állapotban” született a Szabad szavak kötet. S ha korábbi költeményei „a baloldali értékrenddel való szakítás” versei, a másfél-két évvel ezelőtt papírra vetettek a polgári normalitásként vállalt költői programja termékei, mondotta.
És ha már költői névválasztásával az új én választása mellett döntött, hát a játékot folytatja: készen áll harmadik verseskötete is, árulta el.
