Egyszer volt egy szegény ember, volt annak három fia és egy kecskéje, s azt mondja legnagyobÂbik fiának, hajtsd ki, fiam ezt a kecskét térdig érÅ‘ fűbe, kötésig érÅ‘ vÃzbe. A fiú kihajtotta a kecskét térdig érÅ‘ gyepbe, kötésig érÅ‘ vÃzbe, estve pedig hazahajtja.
Ettél-e, ittál-e, édes kecském, kérdi az ember a kecskétÅ‘l. Se nem ittam, se nem ettem, éhen-szomjan majd elvesztem – váÂlaszolt a kecske, s az ember agyonütötte fiát.
A másik fiának ismét mondja, hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét térdig érÅ‘ fűbe, kötésig érÅ‘ vÃzbe. Ez is kihajtotta térdig érÅ‘ fűbe, kötésig érÅ‘ vÃzbe. Estve hazahajtja a kecskét, kérdi ismét az ember, ettél-e, ittál-e, édes kecském. Se nem ittam, se nem ettem, éhen-szomjan majd elvesztem – válaszolt a kecske, a fiút meg agyonütötte az ember.
A harmadik fiának mondja, hogy hajtsa ki a kecskét térdig érÅ‘ fűbe, kötésig érÅ‘ vÃzbe. A fiú szinte kihajtotta, de már az ember megleste, vajon kihajtja-e a fiú a kecskét, és látta, hogy eszik-iszik a kecske. Hazahajtja estve, s kérdi az ember, ettél-e, ittál-e, édes kecském. Se nem ittam, se nem ettem, éhen-szomjan majd elvesztem. Ekkor megfogja a kecskét fiastul, s elevenen elkezdik nyúzni. Mikor már félig meg volt nyúzva, felugrik a kecske, elszalad, s a mezÅ‘n egy rókalyukba bújt.
Hazamegyen a róka, nem mer bemenni, csak a lyuk száján leskÅ‘Âdik. Arra megyen egy farkas, mit csinálsz, róka koma, kérdi a rókát. Jaj, farkas koma, mondja a róka, valami van a házamban, nem tudok bemenni. Micsoda? Majd kihajtom én! Kérdi a farkas: ki vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott kecske, dübü-dübü lábamÂmal, majd megdöflek szarvammal. Nem mert a farkas bemenni a lyukba, nem tudta kihajtani.
Ismét megy arra egy őz: mit csinálsz, róka koma? Valami van a házamban, nem tudom kihajtani. Micsoda? Majd kihajtom én, s kérdi ez is: mi vagy? Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott kecske, dübü-dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal. Ez sem tudta kihajtani. Arra megyen egy nyúl. Mit csinálsz, róka koma? Valami van a házamban, nem tudom kihajtani. Majd kihajtom én! Mi vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott kecske, dübü-dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal! Ez sem tudta kihajtani.
Arra megyen egy tövises disznó: mit csinálsz, róka koma? Jaj, hé, valami van a házamban, nem tudom kihajtani! Majd kihajtom én! Mi vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyúzott kecske, dübü-dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal! Ekkor a tövises disznó höngörödik befelé a lyukba, a kecske nyúzott lábát megszúrja tövisével, a kecske kiugrik, a többi körülkapta, és széjjeltépték, megették, hanem a belit a róka eltette magának.
Egy darab idő múlva azt mondja a farkas a rókának: hé, ehetném én! Együk meg azt, aki a legcsúnyább nevű közöttünk. Farkas-barkas, szép név, róka-bóka, szép név, őz-bőz, szép név, nyúl-búl, szép név, tövises disznó, nem szép név. A tövises disznót megették. Egy kis idő múlva azt mondja ismét a farkas a rókának: ehetném én! Mondja megint a róka, együk meg azt, aki a legcsúnyább nevű köztünk. Számlálja a farkas megint. Farkas-barkas, szép név, róka-bóka, szép név, őz-bőz, szép név, nyúl-búl, nem szép név.
Megették a nyulat, azután az Å‘zet, de már ezután nem volt, mit enni. Ekkor a róka elÅ‘veszi a kecske belit, ráül, s eszi. Meglátja a farkas, kérdi: mit eszel, róka koma? A hasamat haraptam ki, hát a belemet eszem, harapd ki te is a hasadat, és egyél, mint én! A farkas csak hamar kiharapta a hasát, és megdöglött belé, Ãgy Å‘ is a rókának szolgált eledelül.
